Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
A Nagyon fáj-kötet versei
Emberek A vers még a kötetbe való felvétel előtt három ízben is megjelent (Népszava, 1935. május 19., Ünnep, 1936. február, Szép Szó, 1936. december). Családunkban a jó a jövevény. Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, — ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag s ma már sejteni kezdi sok szegény. 5 Kibomlik végül minden szövevény. Csak öntudatlan falazunk a gaznak, kik dölyffel hisszük magunkat igaznak. A dallam nem változtat szövegén. De énekelünk mind teli torokkal io s edzzük magunkat borokkal, porokkal, ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres. 1-2. Családunkban a jó a jövevény. / Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, -József Attila családi helyzete gyermekkorától kezdve kiegyensúlyozatlan volt. Élete során mindvégig rászorult nővérei, és azok férje, volt gyámja, Makai Ödön segítségére és támogatására. A családban ő számított a „szegény rokon”-nak. Az „érdek”, valamint a „gazdagszegény” ellentétpár több kései nagy versének, így a Levegőt!-nek és a Hazámnak is egyik meghatározó motívuma lesz. 5 Kibomlik végül minden szövevény. József Attila másutt ugyanezt így fogalmazza meg: „A törvény szövedéke mindig felfeslik valahol”. 6 Csak öntudatlan falazunk a gaznak, A „falaz”, lesben áll, őrködik, míg a másik rossz cselekedetet hajt végre, már megjelent más korábbi verseiben is, így a Külvárosi éjben is. 8—9 A dallam nem változtat szövegén. // De énekelünk mind teli torokkal A dal a munkások dala, az Internacionálé. Ugyanerre a dalra utal az Invokáció című versében is: „Énekelni oly nehéz, hol kiváncsi szemek figyelnek, / Mégis, elfogódva bár, / Fújd el dalod, zengd a munkások dalát.”; „Ismered a modem pszichológiát, - / Szived elől nincs menekvés. Énekeld a munkások dalát!” 10 s edzzük magunkat borokkal, porokkal, Az Ars poetica című versében ismét visszatér ez a gondolat és költői kép: „Más költők - mi gondom ezekkel? / Mocskolván magukat szegyig, / koholt képekkel és szeszekkkel / mímeljen mámort mindegyik”. 137