Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
szám sokat szenvedő ember alakját felmutató képe, mely mögött, ahogy Gyertyán Ervin rámutatott, „felsejlik valamilyen formában az emberiség legszebb mítoszának hőse: Jézus bibliai alakja”.1 Egy 1981-ben írt tanulmány szerzője már egyenesen krisztusi sorsot lát a költő végzetében: „József Attila 1937-ben, a 33. évében volt - Krisztus is ennyi idős, amikor keresztre feszítik. [...] József Attila is pénteken halt meg, miként Krisztus [...] halálával fölfeszült az életében cipelt keresztre.”1 2 A Szép Szó körének „Attilából Pistává” keresztelt árva József Attila-képével szemben alakítja ki a negyvenes-ötvenes években a szocialista mozgalom a saját József Attila-képét. Révai József és Horváth Márton által a „Petőfi lobogójára” tűzött forradalmár költő portréjában már nincs hely az árvaságnak. Itt az öntudatos proletárköltő szembeszállt a sors kihívásaival, és a mellőztetéseken, „a betegségen úrrá lévő” poéta írja meg nagy forradalmi verseit. Jogosan merülhet fel a kérdés: hány József Attila van, és ezek közül melyik az igazi? Könnyű a válasz: mindegyik és ugyanakkor egyik sem. Ahhoz azonban, hogy hitelesen tudjuk megrajzolni saját József Attila-képünket, arra van szükség, hogy félretegyük a mítoszokat. Nem a visszaemlékezésekből, hanem a költeményekből kell megismernünk a költőt. Ahhoz azonban, hogy a versekhez hozzá tudjunk férni, meg kell szabadulnunk a József Attila életművét körbefogó meséktől, a legendáktól. A „PROLETÁR GYERMEKKOR” LEGENDÁJA Az egyik legáltalánosabban elfogadott „tény” József Attila nehéz, proletár gyermekkora. Az 1945 után felnőtt nemzedékek az általános iskolai olvasókönyveikből megismerkedhettek Csoszogival, „az öreg suszter”-ral,3 megtanulhatták, hogy a kis Attilának különféle munkákat végezve kellett segíteni a családján, hogy mennyire összetartott ez a szegény család, hogy a gyerekek mennyire szerették „a Mamá”-t, a Mama pedig őket. Igen szép ez a megható kép, csak egy hibája van, nem igaz. Tény, hogy József Attila gyermek- és ifjúkora a szegénység jegyében telt. Ugyanolyan élete volt, mint sok ezer hasonló helyzetben lévő gyereknek, akik a századeleji Budapest külvárosi munkásnegyedeinek szoba-konyhás lakásaiban éltek. Igaz, József Attiláéknak még nehezebb volt a sorsuk, mivel az apa igen korán elhagyta feleségét és gyerekeit, és így, a magára maradt, cselédként dolgozó asszonynak egyedül kellett megteremtenie 1 Gyertyán Ervin: „Éltem - és ebbe más is belehalt már". In: „ Tisztán meglátni csúcsainkat". 224. 2 Sajó László: „Alkosd meg végzeted”. In: Költőnk és korunk. Szerk.: Fenyő D. György és Gelniczky György. Budapest, OP1, 1983. III. 398-399.-Tverdota György: József Attila kultuszának kezdetei. 100. 3 József Attila Összes művei. IV. 12-15. 20