Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
zsef Attilával foglalkozó irodalmat, tudja, hogy ezen a területen semmit sem szabad készpénzként elfogadni, sem József Jolán, sem Szántó Judit, sem Vágó Márta, sem „a barátok” visszaemlékezéseit. Jobbára egy szót sem szabad e visszaemlékezésekből ellenőrzés nélkül elhinni és átvenni. Erős Ferenc például úgy idézi József Attilát, hogy az idézetet Szántó Judit adja a költő szájába: „Hogy az analízis mi a csoda, azt nem tudom, de tulajdon javulásom érzem, akármit is mondotok, s az lesz az igazán szép, amikor a marxizmust és a freudizmust összekapcsolhatjuk.” (259). Aki valaha olvasott József Attilától valamit, tudja, hogy ilyen mondatförmedvény sosem hagyta volna el a költő száját. Az is meglepő, hogy komoly, több nyelven is beszélő orvosok készpénznek vesznek olyan legendákat, melyek szerint, ahogy Déry Tibor mesélte, József Attila Párizsban betéve megtanulta a francia szótár összes címszavát, de kenyeret nem tudott magának venni, mert csak a k betűig jutott el (177). Sebaj, mondanánk, vett magának baguette-et vagy croissant-t... Természetesen tudom és elfogadom, hogy József Attila pszichoanalitikai írásai, kései versei esetében szükség van arra is, hogy a vizsgálat túllépjen a szövegek elemzésének esztétikai, irodalomkritikai keretein, ahogy Stoll Béla mondja: „Ez az egész anyag analitikusan orientált szakember elemzését igényli”. Természetesen így van, de azért nem árt az óvatosság. Hiszen az, hogy a költőben meglévő erős apahiányérzet közelítette volna Rapaport doktorhoz, még csak-csak elfogadható, de az már kevésbé, hogy miként lehet a Magad emésztő egy kéziratváltozata alapján („S néha fölmelegedve / gondoltam rád és feleségedre / rátok - / lehetnénk jóbarátok / - talán - / ölelkezhetne árnyunk szobátok falán”) egy Babitscsal és Török Sophie-val együtt elképzelt „menage à trois” vágyképre gondolni, még akkor is, ha „A fantázia álomszerű, s rendkívül távolított” (35). Az is meglepő, hogy miként lehet „egy 32 éves fiatal férfi csonka vizsgálati anyagát”, melyet Illyés Gyuláné küldött át, úgy elemezni, hogy azonnal ne a Flóra-versek szerzőjére gondoljanak. De nem, úgy láttak hozzá a töredékes Rorschach-teszt objektív vizsgálatához, hogy „gyanúnk egyebekben sem lehetett” (69). Nemes Lívia József Attila „tárgykapcsolataival” foglalkozik, méghozzá úgy, hogy „tárgykapcsolatait a róla szóló visszaemlékezésekből próbálom rekonstruálni, elsősorban a nőkapcsolatok tükrében” (163). Igen ám, de így, a rá több évtized távlatából visszaemlékező nők elmesélésében (melyeket még az ötvenes években szántak közlésre) József Attila szerencsétlen, tehetetlen (impotens) alakká válik, azon egyszerű oknál fogva, mert azt szerette volna, hogy szeressék. A visszaemlékezésekre hivatkozva az orvosnő szerint egyikükben sem a nőt, hanem a Mamát (még jó, hogy nem Pelageja Nyilovnát) kereste a költő. Tételének alátámasztására az orvosnő hol Vágó Mártát, hol 214