Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
a / csontokban a mész / tizenhárom éves korom óta csak / álörömeim voltak”. A lerakodott fájdalom, szenvedés a felnőtt József Attilára egyszerre tör rá, ekkor lesz oly szorongató számára az, hogy nem tudott sírni anyja temetésén, ekkor éled fel benne a bűntudat az anyja kórházi ágya mellől elcsent és megevett húsleves miatt, ekkor kezdenek el fájni a Mamától elszenvedett pofonok, ütések. Harmincévesen döbben rá árvaságára, a Mama szeretetének hiányára. Ekkor teremti verseiben életre a Mamát, akinek szeretetére gyermekkorában és szerelemkeresésében hiába vágyott. Igaz, József Attila korai költészetének egyik meghatározó motívuma az, hogy a költő minduntalan kijelenti, hogy nincs se apja, se anyja, de ez ekkor még nem az árvaság érzetét kelti. Az is jól megfigyelhető, hogy lényeges minőségi különbség van a fiatalkori versek anya-alakja és a kései versek „mamá”-ja között. Olyannyira, hogy megítélésünk szerint az 1934-es híres, édesanyja alakját újjáélesztő költemény előtt nem is lehet „Mama-versek”-ről beszélni. Az első, édesanyjához (és a csillagokhoz) írt Ad siderában (1923) még véletlenül sem lelhetünk valamiféle árvaságérzetre. Épp ellenkezőleg, anyja elvesztését azért idézi fel tárgyilagosan a költő, hogy ezáltal alkalma legyen a közösségi érvényű megállapítás kimondására: Anyám, falatkenyért sem ér az élet! De nagy hitem van s szép jövőnek élek: Ne ordítson pénzért gyerektorok Ennek a korszaknak verseiben ugyan megemlítődik olykor az elvesztett anya alakja, de távolról sem valamiféle nosztalgia, vagy szeretethiány kifejeződéseképp: József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott... [JózsefAttila, 1925) Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben, Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül, Még soha senkise látott meztelenül! [Anyám meghalt..., 1926) Ugyanezt a motívumot variálja egy másik versében, az Anyám a mosásban gyászkoszorú ban is, ahol az anya alakja konkrétan is megjelenik: 24