Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
A szoborügy egyszerűen nevetséges. Egy szájbarágósán banális szobor kb. 20 méterrel való áthelyezése arra nyújtott alkalmat, hogy minden ellenzéki öszszefogjon az állítólagos „Horthy-restauráció” kormánya elleni politikai harcban. Az összbaloldali hisztériába sikerült természetesen belerángatni a József Attila Társaságot és vezetőjét is (lásd: Tverdota György: Meddig hallgat a mély? Élet és Irodalom, 2011. november 11., 6.). Agárdi Péter a kötetében egy másik írásában ismét visszatér a „szobor-kitelepítés” ügyére (Alkalmi írás a JózsefAttila-kultusz állásáról - Tverdota Györgynek. Ad nótám: József Attila: Alkalmi vers a szocializmus állásáról. Ignotusnak. 89-98). Ebben hangoztatja, hogy nem tartja fölöslegesnek a József Attila-recepció szekunder vagy tercier síkjára fordítani a figyelmet, mert szerinte ezek a mai kulturális állapotok és a társadalmi közérzet érzékeny szeizmográf ai (93), a szélsőjobboldal József Attila-ellenes kánonromboló kultúrpolitikai támadásai (95) idején. Agárdi szerint természetes, hogy József Attila nem illik bele az 1944-es és az 1944 előtti Magyarország szellemét rekonstruáló látványba, a neohorthysta „keresztény-nemzeti” restaurációba (95). Tanulmányát a következő sorokkal zárja: József Attila életműve az egész nemzeté, sőt a világkultúráé, de nem azon az áron, hogy letagadjuk, elhallgatjuk, átírjuk - önkorrigáló, tépelődő, de kontinuus, érett és önérzetes - baloldaliságát, „Eleven kultuszát és emlékidéző szobrát.” (98). Láthatjuk, hogy itt mindenről szó van, csak József Attila költészetéről nem. De hát a Külvárosi éj-kötet kigúnyolt és lefasisztázott gyönyörű, máig érvényes szociális (szocialista) üzenetet tartalmazó versei óta „a párt” politikusai számára a költő József Attila sosem volt érdekes. Úgy látszik, ez máig nem változott. Éppen ezért, amikor Láng József halála után Sebestyén Ilona vállalkozott arra, hogy a Nap Kiadó jelenteti meg József Attiláról írt munkámat, úgy gondoltam, hogy könyvem harmadik kiadásában mindenképp érdemes a kötet végén közzétenni a második kiadás óta eltelt időben a költőről írt, illetve a költő kultuszával és olaszországi fortunájával foglalkozó tanulmányaimat, melyek azt mutatják, hogy a húsz évvel ezelőtt készített munkámban leírtak, sajnos, máig érvényesek. (Kutatástörténeti beszámoló átdolgozott változata. Megjelent József Attila ürügyén címmel az Andata e ritorno. Római jegyzetek 1990-2015 című kötetemben. Budapest, Nap Kiadó, 2015. 268-282.)