Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
kijáró kioktatást Ahogy azt a nagy Móricz elképzeli címmel.1 Tény, hogy Babits-ellenes támadását többen is elítélték, Schöpflin Aladár szerint „Arra, hogy Babits költészetét tagadja, csak a támadók legalja vetemedik”, míg Babits a Nyugat és az akadémizmus című válaszában utasítja vissza az őt jobb- és baloldalról ért támadásokat. Mintegy a saját álláspontja igazolására írja meg ekkor József Attila Babits-ellenes versét Egy költőre címmel, melyet előbb a Korunk kolozsvári folyóiratban, majd a Döntsd a tőkét, ne siránkozz!-ban is megjelentetett, de már nem vett át az 1934-ben összeállított gyűjteményes kötetébe, a Medvetáncba. Idáig igaz is lenne a történet a két költő ellentétéről, és akár érthető is lenne, hogy ezek után az idős és tekintélyes költő nem nagyon lelkesedett volna azért a fiatal vetélytársáért, aki csak „éveire nézve” nevezte őt mesternek, és azt kívánta neki, hogy „Pálmáját öntözzék ebek, / álljon közébük ő is. / Kertésszen őszi kerteket, / hol megtrágyázzák őt is.” Ám itt a történet nem ért véget. József Attila ugyanis később módosította saját korábbi álláspontját, és határozott gesztusokkal közeledett Babitshoz, akinek hatása, stiláris jelenléte jól kimutatható József Attila kései költészetében. 1932 októberében verseket küld Babitsnak a következő levél kíséretében: Budapest, 1932. okt. 6. Igen tisztelt Uram! Kérem, vegye barátságos cselekedetnek, hogy verseimmel fölkeresem. Arra az esetre, ha e versek megnyernék az Ön tetszését és szándékában állana közölni őket, megjegyzem, hogy november közepére egy verses füzetet fogok kiadni s e füzetben a küldöttek is megjelennek. Ismételten kérem, vegye barátságos cselekedetnek jelentkezésemet és fogadja tisztelő üdvözletemet József Attila Fél év múlva ismét levélben keresi meg Babitsot mint a Baumgarten Alapítvány kurátorát, és nehéz anyagi helyzetére hivatkozva segélyt kér az Alapítványtól. A segély kiutalását követően írja meg első korábbi támadását igaztalannak elismerő vallomását: Budapest, 1933. márc. 2. Igen tisztelt Uram! A Baumgarten Ferenc I. Alapítványból folyósított 300 pengőt köszönöm. Valóban az utolsó pillanatban jött, már szét is szedték. De más oldalról is könnyített a helyzetemen. 1 Uo. 33