Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

Előszó

„legendátlanítás, a kultuszrombolás álruhájába bújtatott rágalmazás és szak­mai kontárkodás képviselője”, aki a rendszerváltás után feléledő, gyorsan terjedő konzervatív jobboldali újhistorizálás felől támad, és amely igyekszik szocializmustól, sőt „szociális üzenetétől megfosztani József Attila líráját”. De ezentúl nem sok változott. Az új évezred első évtizedében József Attila születésének századik évfordulója alkalmából egymás után jelentek meg azok a tanulmányok és tanulmánykötetek, melyek továbbra is a régi klisékkel dol­goznak, melyek sajnos a nagyközönség számára máig meghatározzák a hazai közvéleményben kialakult József Attila-képet, annak ellenére, hogy ezeket a tévhiteket a komoly filológusok (Beney Zsuzsa, Bori Imre, Lengyel András, Németh G. Béla, Szőke György, Tverdota György) József Attila-tanulmányai már rég meghaladták, és ez, szerencsére, az utóbbi években írt középiskolai tankönyvekben már meg is látszik. (Lásd: Pethő Csilla: Magyar irodalom a modernség késői korszakáról. Magyar irodalom 12. Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet, 2013.) A könyv jelenlegi harmadik kiadását ezért kiegészítettem a József Attila-kul­­tusszal szemben írt tanulmányaimmal. Hátha 20 év után nemcsak a Mont Blanc csúcsán olvadhat fel ajég, és József Attilát pártállás nélkül mindenki olvashatja és szeretheti, nem azért, mert baloldali proletár költő lett volna, vagy azért, mert ezt követően szembefordult „a párttal”, hanem azért, mert nagy költő volt, akinek „álmaiban megjelent / emberi formában a csend / és szívében néha el­időz / a tigris és a szelíd őz” (Csak az olvassa versemet). Róma—Budapest, 2015. 6

Next