Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
sek alapján halálra ítélt Sallai Imre és Fürst Sándor megmentését célzó Halálbüntetés Ellenes Szövetség röpiratának megszövegezésében, amely miatt őt is beperelik nemzetgyalázás vádjával. 1932 októberében jelenik meg második „munkásmozgalmi” kötete, a Külvárosi éj, melyet a baloldali érzelmű kritikusok először lelkesen köszöntenek. Danzinger (Agárdi) Ferenc a Korunk 1932. novemberi számában közölt bírálatában József Attilát a kötet versei alapján a szocializmus költőjének nevezi.1 Hasonlóképp Pákozdy Ferenc, József Attila ifjúkori barátja, aki már 1927-ben Lázadó Krisztus címmel írt köszöntő verset barátjához, a hódmezővásárhelyi Hetivásár 1933. január 2-i számában lelkesen üdvözli a kötetet: „Körülbelül ő az első, kiben a tételes szocializmus elemi hatású költészetté ötvöződött...”1 2 A sors keserű iróniája, hogy az egyik legigaztalanabb támadás, a Társadalmi Szemle 1933. februári számában megjelent kritika szerzőjét is Pákozdy Ferencnek hívták. Ez a bírálat „pártutasításra” született, célja az volt, hogy bizonyítsa, József Attila és költészete nem tartoznak a „proletárirodalom” körébe: „A magyar proletárirodalom sok problémája új problémával szaporodott: József Attilával [...] éppen ezért kétszeres kötelesség őszinte marxista kritikával mérlegelni József Attila irodalmi munkásságát... csak 2-3 olyan verse maradt, amely valóban értéke a szocialista irodalomnak. [...] Az eddig felsoroltak alapján meg kell vallanunk, hogy József Attila nem proletárköltő. [...] József Attila [...] nem él benne a munkásmozgalom eleven sodrában.”3 A Társadalmi Szemle igaztalan bírálatára még a Nyugat is reagált. A szerkesztőség közli a bírálat két kitételét, hogy éreztesse azok igazságtalanságát: „.. .»A költő úgy látja, hogy a szövőszékek a holdfény fonalával szövik szövőnők omló álmait. Hogy a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti 10-20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó!« - így rója meg a költőt a kritikus. Bár az elemzett vers a külváros lakóinak nyomoráról szól! Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kutyaként szimatol előre és mint a macska fülel hátra — idéz a kritikus ugyancsak a Külvárosi éj című versből. És megbotránkozik: »Kedves hasonlatok az állatvilág köréből.« Úgy kell a költőnek, miért nem írja azt, hogy az elvtárs oroszlánbátorsággal megy előre és sasszemmel néz körül, - ez már nem lenne sértő a szocialista kritikus szerint sem a proletárra nézve, mert a sas a madarak, az oroszlán pedig az állatok királya,”4 1 Uo. 1.251-256. 2 Uo. I. 269-273. - Pákozdy Ferenc (1904-1970). hódmezővásárhelyi költő és hírlapíró, József Attila ifjúkori barátja volt. 1952-től a debreceni egyetem könyvtárosa. Válogatott versei: Esthajnal. 1968. 3 Uo. 1. 294-296. - Pákozdy Ferenc (1903-1992) költő, műfordító. Első versei a Nyugatban jelentek meg, majd a 100% munkatársa. Munkásmozgalmi tevékenységéért többször bebörtönözték. 1945 után a Szikra, a Szépirodalmi, majd az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. A József Attila ellen írt tanulmányával részletesen foglalkozik Vádló és vádlott is én vagyok (1984) című önéletírásában. 4 Uo. I. 297 80