Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
mondd, mit érlel ennek a sorsa, ha balról egy nap jobbra tér, mert rájött arra, hogy a készpénz az osztályharcnál többet ér [...] ... Dalolj, dalolj, Attila szaktárs, „Háló”-ról, „Fák”-ról bús danát. Hűvös halomba gyújtsd a pengőt s fényesre nyald a burzsoát! Rossz perceidben hiába írnál „ elvtárs ”-sal spékelt dühös sorokat: egy osztályharcos pöcegödörben megannyi versed elrohad.1 Horváth Iván szerint az is, hogy József Attila utolsó, elméleti cikkét A szocializmus bölcseletéről, melyben nyíltan vitába száll a bolsevizmus elméletével és gyakorlatával, már a szociáldemokrata párt hivatalos elméleti folyóiratában, a Szocializmus 1934. novemberi számában közölte, mindenképp azt mutatja, hogy maga is tudatosan elhatárolta magát a hazai illegális és a moszkvai hivatalos bolsevista mozgalomtól. Azaz, nem kellett kizárni, mert ő maga hagyta ott a pártot. Horváth Iván: „A legvalószínűbbnek... azt tartom, hogy a kizárási határozat már a költő kilépése után született, és az sem bizonyos, hogy a költő egyáltalán tudomást szerzett róla.”1 2 Kizárták-e vagy nem zárták ki - hatvan év távlatából szinte egyremegy. Mindenesetre a visszaemlékezők szerint, így Tamás Aladár szerint is „fél tucatnál is több régi kommunista emlékszik olyan értelmű utasításra, hogy József Attilával meg kell szakítaniuk a kapcsolatot”.3 A lényeg az, hogy József Attila akár önszántából, akár kizárás, vagy lehagyás révén „került ki” a mozgalomból, de megszűnt számára a lehetőség, hogy társai, közönsége legyen, hogy valahová tartozhassék. Az Invokáció hoz hasonló stílusú, 1933-ban írt versében ezt maga fogalmazza meg: Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé, nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket? [...] 1 Kortársak József Attiláról. I. 342-343. - A vers Garai János (1913-1944), a Népszava munkatársának Nyárutó című kötetében, 1934-ben jelent meg. 2 Horváth Iván i. m. 323. 3 Tamás Aladár i. m. 219. 82