Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
A Nagyon fáj költészete
József Attila és Franz Kafka gondolatvilágának kapcsolódásáról a 20. századi magyar költészet egyik legalaposabb értője, Babits Mihály monográfusa, a költő Rába György írt alapvető fontosságú filológiai tanulmányt Kunyhó és kastély címmel.1 Németh Andor visszaemlékezéseiből és József Attila levelezéséből tudjuk, hogy a költő a harmincas évek elején már ismerte Franz Kafka műveit, és foglalkozott a kafkai elidegenedés problematikájával, olyannyira, hogy egy pszichológiai szakfolyóiratban, az Imago 1931-es évfolyamában megjelent német tanulmányra (Hellmuth Kaiser: Franz Kafkas Inferno) ő hívta fel barátja figyelmét, aki Franz Kafka egyik első magyarországi híve és propagálója volt, és majd a II. világháború alatt Franciaországban monográfiát ír francia nyelven a nagy prágai német íróról. Rába György szerint József Attila nemcsak olvasta - barátjával együtt - Kafka műveit, de egyszersmind „mélyen magába élte a sajátosan értelmezett eredendő bűn kafkai problematikáját”.1 2 A Nem emel föl című versben a költő - mutatja ki Rába György - Istennek „szó szerint olyan szerepet tulajdonít, mint A per a törvény ismeretlen urának”. Németh Andor visszaemlékezéseiben csak A kastély közös olvasását említi, de Rába György meggyőzően bizonyítja, hogy több mint egy tucat József Attila-versben szerepel a „bűntelen-bünösség”, A per című regény és más Kafka-novellák jellemző motívuma. A József Attila által is olvasott német tanulmányban Kafka Fegyencgyarmaton című novelláját elemzik, melynek egyik mondata szó szerint tér vissza József Attila A bűnről írt költeményében. Hasonlóképp a többi bűnverssel egy időben keletkezett Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból című befejezetlen József Attila-versben a vádlott, akárcsak Kafka regényhőse, a bírójától akarja megtudni bűne igazi természetét: Bűnös Azért jöttem, hogy följelentsem magam, mert nem bírom tovább adni a szendét, ostobát. Szótlanabb, némább bűne nincsen enyémnél senkinek, bevallom. Szeretném, hogyha itt, te vád, szemtől szemembe mondanád a bűnt. Mert nem lehet meghalnom. 1 Rába György: Csönd herceg és a nikkel szamovár. Budapest, Szépirodalmi, 1986. 227-246. 2 Uo. 238. 101