Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

A Nagyon fáj költészete

András tanulmányában kimutatja, hogy a mélyen vallásos Barta Istvánnal való barátság 1935 nyarán valóban „döntő fordulatot” hozott József Attila gondol­kodásába. Hogy valóban fontos volt a költő számára a Barta Istvánékhoz fűző­dő barátság, arról versei tanúskodnak. Az Egy ifjú párra című költeményében írja: „egyetlenegy vagytok ti ketten, / kikre várok e sanda jelen gyanús jelenései közt”, míg a Harag című bocsánatkérő versében „a halálnál is ostobább”-nak tartja, ha „örökre összeveszhet / egy semmiségen két örök barát”. Lengyel András úgy véli, az a tény, hogy a költő épp Barta Istvánnak aján­dékozta 1935-ben írt verseit, mindenképpen azt mutatja, hogy ezek a versek „valamiképpen kettőjük eszmecseréinek lenyomatai”. Lengyel András szerint az Én nem tudtam című versben szereplő „a bűnről szóló tanítás” lenne Barta István keresztényi vallásos bünértelmezésének József Attila gondolkozásában való első konkrét jelentkezése. így A bűn is „a keresztény bünértelmezés és a pszicho­analitikus önelemzés” egyeztetéséire tett kísérletként értelmezhető. A tanulmány szerzője is elfogadja, hogy az 1935-ben írt bűnversek, így az Én nem tudtam is a pszichoanalízis és a freudizmus kétségtelen jelenlétét mutatják József Attila gon­dolkodásában. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a lelki jelenségek József Attila verseiben jelentkező minősítése („Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség / barlangja szivem.../... Most már tudom. E rebbentő igazság / nagy fényében az eredendő gazság / szivemben, mint ravatal, fékéiül”) ellentétes a pszichoa­nalízis intencióival, mely épp a lelki jelenségek tudatosításával kívánja fölmen­teni, a bűntudattól megszabadítani az analízisben részt vevőt. Ezzel szemben a katolicizmus nem fogadja el az analízis önfelmentő gyakorlatát, és Lengyel András szerint a költő is „Az önfelmentés helyett egy szilárd erkölcsi-morális elveket föltételező, az egyént adott esetben bűnössé is minősítő, de mindenkép­pen az egyén fölött álló - morális princípiumot vonatkoztatott magára.”1 Más kérdés, hogy József Attila, istenes versei tanúsága szerint nem tudott „felol­dódni egy szokványos, aggálytalan, mindent elrendező istenhitben”. Lengyel András is vitathatatlannak tartja a Kafka-hatás meglétét József Attila kései köl­tészetében. Ugyanakkor szerinte az igazi fordulatot, „átalakulást” József Attila világában nem a Kafka-hatás váltotta ki - hiszen Kafkát és a kafkai bűnproblé­mát elemző Kaiser-tanulmányt már 1931-ben olvasta és ismerte. József Attila csak „él” a kafkai motívumokkal, de „a fordulat” igazi motivációja a keresztény eszmeiséggel való találkozás, a Barta Istvánnal folytatott eszmecserék voltak. Hasonlóképpen Barta István hatásának tulajdonítja Lengyel András a József Attila kései költészetében új értelemben használt „rend” fogalmat is. Nem tartja véletlennek, hogy a Levegőt! kéziratváltozata (melynek első címe még Rend és szabadság volt) szintén Barta István tulajdonába került. 1 Lengyel András i. m. 359. 109

Next