Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
ben a későbbi kritikusok, mind a Szépség koldusa bevezetésének, mind a költő önvallomásainak lírai fordulatait szó szerinti értelemben alkalmazzák saját jellemzésük megírásakor. Hont Ferenc a szegedi Színházi Társaság lapjában 1924- ben így mutatja be barátját: „Pincérségtől kezdve egész a kukoricacsőszködésig minden foglalkozási ágat kipróbált, ez idő szerint pedig valami hajózási társaságnál tengődik... József Attila Isten kegyelméből való költő - írja Juhász Gyula a könyvéhez írt előszóban. O pedig azt írja: »Az ucca és a föld fia vagyok!« Igen, József Attila az ucca és a föld fia, és amellett az Isten kegyelméből való költő, és ilyen körülmények között mit tehet az ember? Csak bandukol, bandukol lyukakkal ékeskedő, télen-nyáron egyaránt hordott esőköpenyében a buta, értetlen pesti utcákon.”1 A Lázadó Krisztus című vers körüli vihar idején az istengyalázásért perbe fogott fiatal költőt így festi le gúnyosan a Szegedi Új Nemzedék újságírója: „Ekkor lépett be »0« a szerkesztőségbe. »0« a halhatatlannak született ultramontán, ihlettel és hihetetlen ambícióval megáldott és elhibázott szellemóriás. A haja kuszáit volt, mint egy vérbeli borbélylegényé, nadrágja térde, ujjai csülökig tintásak és lavalier-nyakkendő fityegett piszkos gallérja tövében. Megjelenése hasonlított a földi szánalmasság sóhajához, azonban szemeiből rejtett tűz lángolt, amelyhez hasonlót csak Ady Endre, József Attila, de legfeljebb Petőfi Sándor lövellt ki magából s az is csak a segesvári csatatéren.”1 2 1926-ban Bécsben így látja József Attilát az öreg barát, Fényes Samu, a Diogenes című lap szerkesztője: „Húsz-huszonegy éves alföldi magyar fiú egészséges paraszttörzsökkel, fajtartó szívós tőkén virágos ág. A pennája földszagú, szája tilinkóra csücsörítve, fejében még ott motoszkál, incselkedik a mese. Busaszemű fiúvá nőtt gyerek, játékos kedvű, ravaszkodó harmadik gyerek, aki tátott szemmel néz bele a világba, amelytől sohasem riadoz.”3 Az anyátlan, apátián árva fiú képének elterjesztéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a nagytekintélyű Ignotus 1926-ban, a Nyugatban újraközli a Tiszta szívvel című verset, mely először a Szeged című lapban jelent meg 1923-ban, és ehhez a következő kommentárt fűzi: „el kell mosolyodnom - van egy húsz vagy hányéves kis magyar költő, József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét.”4 Amikor kétévi külföldi vándorút után 1927 végén a fiatal költő visszatér Budapestre, a lapok igy adják közre a hírt: „Valami érdekes hír? - Van az is. Egy huszonkét éves poéta, József Attila most jön meg Párizsból, ahol a Sorbonne bölcsészeti karán hallgatott két szemesztert. Noha még fiatalember, máris nagy sikerrel dicsekedhetik.”5 Ha1 Kortársak József Attiláról. 1. 58—59. 2 Kortársak József Attiláról. I. 84. 3 Kortársak József Attiláról. I, 92—93. 4 Kortársak József Attiláról I. 94-95. (Vers és verselés, Neovojtina, 3. Nyugat, 1926. szeptember 15.) 5 Kortársak József Attiláról. I. 106-107. 11