Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
terjedelműek, de a szövegeket feldolgozó jegyzetapparátus, illetve a szövegekre vonatkozó tanulmányok együttvéve sem teszik ki az 500 oldalas kötetnek még a felét sem. A többi szöveg önálló tanulmány, melyet a szerkesztők által felkért kutatók, pszichológusok, pszichiáterek, irodalom- és párttörténészek írtak, amelyeket a kötet első felében három nagy csoportba osztva {Pszichológia, Irodalom- és eszmetörténet, Politika) közöltek, és amelyek csak igen távolról és közvetve vonatkoznak a kötetben közreadott József Attila-szövegekre. Az is meglepő, hogy egy elsősorban József Attila pszichoanalitikai jellegű írásait feldolgozó kötet, melyben mindössze egy kétoldalas töredék vonatkozik a költő és az illegális kommunista párt közötti kapcsolatok megszakadására, azzal kezdődjék (1992-ben!), hogy a szerkesztők az előszóban szinte bocsánatot kémek és megígérik, hogy nem kívánják folytatni a „bűnbak-keresés” hagyományait (azaz, végre néven nevezni a József Attilát a mozgalomból eltávolítókat). József Attila kommunista párttagsága, illetve kizárása, fasisztának való megbélyegzése, a moszkvai írókongresszusra szóló meghívás visszavonása is mind olyan kérdés volt, mely a költő betegségével együtt majd fél évszázadon át „tabudnak számított, annak ellenére, hogy erről Haraszti Sándortól Sándor Pálon át Kádár Jánosig és más idős „mozgalmi” emberekig mindenki mindent tudott. A legabszurdabb és egyúttal a legszomorúbb az volt, hogy a „kérdés kivizsgálására” az MSZMP KB külön „Munkaközösséget” hozott létre, mely hosszú és vonalas vizsgálat után 1965-ben kimondta, hogy „Attilát” nem zárták ki, hanem csak „lehagyták” „a pártból”. Ennyi. A „Munkaközösség” befolyásának csökkenésével a nyolcvanas évek második felében újabb és újabb József Attila-kéziratok (töredékek) kerültek és kerülnek elő a régi mozgalmi emberek levéltáraiból, és így újabb és újabb teóriák születtek József Attila és „a párt” kapcsolatának kérdéséről. Egy ilyen kétoldalas töredék alapján 1988-ban Horváth Iván két ízben is foglalkozott a kérdéssel (ezt a két tanulmányát közli némi átírással ebben a kötetben is), arra a végkövetkeztetésre jutva, mint a korábbi „Munkaközösség”: József Attilának a fasizmus németországi hatalomra kerülésével kapcsolatos állásfoglalása ellentétes volt a kommunista párt által kidolgozott irányelvekkel, és a költőt a szociáldemokrácia platformjára helyezte. Azaz, a költőt nem zárták ki, hanem ő távolodott el a kommunista mozgalomtól. A mindössze kétoldalas töredék alapján megfogalmazott teóriát még azon nyomban, 1988 nyarán Fejtő Ferenc szentesítette az Elet és Irodalom hasábjain. így aztán József Attila továbbra is párttag maradhat, igaz, immár az új időknek megfelelően csak szocialista (szociáldemokrata). Horváth Iván álláspontjához hasonló Nagy Csaba tanulmányának végkövetkeztetése is. A szerző szerint József Attila nem azért nem utazott el a moszk-211