Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
lése és a jegyzetapparátus valóban gondos filológiai munkát és igen alapos anyagismeretet mutat. Csupán azt nem értjük, hogy miért nem itt került sor a Rorschach-teszt és az „E sorok írója költő” című töredék közlésére. Az sem egészen érthető, hogy a szöveggondozó Horváth Iván miért egy Rapaport-levélről beszél, amikor ő maga is elismeri, hogy a Rapaport doktornak küldött csomagba a költő négy levelet tett, és az általa közölt szövegben József Attila is levelekről beszél („Nem volna jó, ha maga nekem a fontosabb részek megjelölésével visszaküldené nekem a leveleket...?” [382]). A legfontosabb azonban, hogy végre minden József Attila iránt érdeklődő irodalombarát és kutató megismerheti az 1934-37 között írt versek keletkezése szempontjából alapvető fontosságú írásokat, melyek egyúttal segítenek az eddig elzárt iratok között található főszöveg, a Szabad-ötletek jegyzékének helyes megértéséhez is. Tekintettel arra, hogy a Szabad-ötletek jegyzékét a kötetben található magyarázó jegyzetekkel együtt, ugyanebben a formában, Stoll Béla egy másik kiadónál már megjelentette, célszerűnek látszik külön foglalkozni a József Attila által is önálló kötetként kezelt füzettel. Stoll Bélát, az Akadémiai Kiadó 1984-ben megjelentetett kétkötetes József Attila összes versei „fél-kritikai” kiadásának gondozóját, a Petőfi Irodalmi Múzeum bízta meg a Szabad-ötletek jegyzéké nek sajtó alá rendezésével, mely a Horváth-Tverdota-féle József Attila-kötet főszövege lett volna. A sajtó alá rendezéssel és a jegyzetekkel a szerző 1987 nyarán készült el, és türelmetlenül várta a csigalassúsággal készülő kötet megjelenését. Időközben egy lelkes olaszországi magyar irodalomtanámő is megjelentette olasz fordításban a magyar kiadásra előkészített, de még kiadatlan szöveget (.Attila József: La coscienza del poeta (A költő tudata), Szerk. Beatrix Töttössy, Roma, Lucarini). Ezek után a szöveggondozó úgy döntött, hogy nem várja meg az eredetileg tervezett kötet kiadását, hanem egy másik kiadónál, önálló kötetben megjelenteti a Szabad-ötletek jegyzékét, melyet az Atlantisz [Medvetánc] Kiadó 1990-ben kis formátumú kötetben, potom 187 forintos áron meg is jelentetett {József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke. Szerk.: Stoll Béla. Budapest, Atlantisz-Medvetánc, 1990. 96.). A szöveggondozó türelmetlenségét, és azt, hogy nem osztotta a honoráriummal kapcsolatban az eredeti kötet szerkesztőinek álláspontját („.. .kiadványunk nem üzleti vállalkozás. A kötet munkatársai mélyen átlag alatti honoráriumot kaptak munkájukért, a kiadó pedig lemondott várható hasznáról.” [12]), hogy függetlenítve magát az eredeti tervtől, önállóan megjelentette a közvélemény által legjobban várt József Attila-szöveget, még csak-csak el lehetne fogadni. Azt már kevésbé, hogy miért ilyen formában és ilyen módon adta ki a József Attila-filológia szempontjából alapvető fontosságú füzetet. Amikor 1967-ben írt tanulmányomban felvetettem ennek a kései versek szempontjából perdöntő-216