Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
ka” volt ahhoz képest, amit a szovjet típusú rendszerek műveltek az irodalom és a művészetek (az élet) minden területén. Hasonlóképp a két világháború közötti nem könnyű időszakban jelentkező s az írók befolyásolására tett kísérletek még párhuzamba sem állíthatók azzal az „irodalom- és művészetirányítási” gyakorlattal, mely a totalitárius rendszerek „kemény” vagy akár „puhább” kultúrpolitikáját, politizált kulturális életét jellemezte. Éppen ezért semmiképp sem lehet a 20. századra is kiterjeszteni annak a megállapításnak érvényességét, hogy „az uralkodó hagyomány [...] egészében többet használt, mint ártott”. Irodalmi kultuszok, igaz, mindig léteztek, de a személyi kultuszok időszakában (és én idesorolnám a Kádár-rendszer „kultusztalanított” kultuszait is) nem „irodalmi kultuszok” uralkodtak a magyar irodalomkritikában és részben az irodalomtörténet-írásban is, hanem a tudatos hamisítás, ha tetszik, a hazugság kultusza. Félő, hogy amennyiben különböző megfontolásokból kiindulva („bűnbakkeresés”, „boszorkányüldözés” elkerülése végett) nem mutatjuk ki az elmúlt fél évszázad irodalomkritikájában és irodalomtörténet-írásában jelentkező torzulásokat, akkor azok tovább élnek, és még emberöltőkön át fogják befolyásolni (mérgezni) az irodalmi közgondolkozásunkat és mindenekelőtt az iskolai oktatást. A fenti tétel („rögeszme”) illusztrálására igen alkalmasnak látszik a József Attila-kultusz, illetve „kultuszkutatás” vizsgálata. A József Attila-kultusz születéséről készítette el akadémiai nagydoktori disszertációját József Attila életművének és a rá vonatkozó kritikai irodalomnak egyik legkiválóbb ismerője, Tverdota György, mely A komor feltámadás titka címmel 1998-ban jelent meg a Pannonica Kiadó gondozásában. (Ezt megelőzően magam is foglalkoztam a József Attila ételművét körülvevő, azt részben meghamisító legendákkal az Argumentum Kiadónál 1996-ban megjelent Kiterítenek úgyis című könyvem első részében.)1 Tverdota György munkája a Bokor László által összegyűjtött, de az ő gondozásában és kritikai jegyzeteivel megjelent, a József Attiláról írt cikkeket és tanulmányokat 1946-ig áttekintő Kortársak József Attiláról című kötet1 2 alapján igen alaposan mutatja be a József Attila-kultusz „előzményeinek” kiformálódását, a „nekro-logika” és a „bűnbakképzés” alakulását. Kár, hogy kutatásai megállnak a negyvenes évek elején, pedig - mint erre könyvemben is szerettem volna rámutatni - ekkor alakulnak át a „legendák” tudatos torzítássá. Kulcsár Szabó Ernő az Irodalomtörténet 2000/3. számában közölt A későmodern korszakküszöb József Attila költészetében kérdését elemző tanulmányában3 azt állapítja meg, hogy József Attila recepcióját éppen annak gazdag 1 Sárközy Péter: ,,A legenda oda ” - József Attila-problémák a tények tükrében. In: Uő: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete. Budapest, Argumentum, 1996, 2001. 23-91. 2 Kortársak József Attiláról. Szerk. Bokor László és Tverdota György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. 3 Kulcsár Szabó Ernő: „Szétterült ütem hálója". Hang és szöveg poétikája: a későmodem korszakküszöb József Attila költészetében. Irodalomtörténet, 2000. 3. 344-373. 223