Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
tathatnánk a költőt „leattilázó” tankönyvekben hemzsegő félreértések, téves beállítások felsorolását, melyek megakadályozzák, szinte lehetetlenné teszik, hogy a mai diákok egy fél évszázadon át kimunkált „referenciás olvasattól” megszabadulva tudjanak közelíteni József Attila csodálatos, a modem emberi lét lényeges problémáit feltáró, a 20. századi magyar líra egyik legnagyobb művészi teljesítményét jelentő költészetéhez. Érdemes lenne az általunk átvizsgált tankönyvek anyagát szembesíteni az utóbbi években publikált, József Attiláról írt tanulmánykötetekkel, költői pályaképekkel,1 de ez túlmenne a témaként választott kérdés keretein. Az átnézett tankönyvek és a ma érvényben lévő József Attila-kritika ismeretében azonban így is megállapíthatjuk, hogy továbbra is élnek, vissza-visszatémek azok a legendák, tévhitek, melyekről minden József Attilával közelebbről foglalkozó filológus tudja, hogy nem igazak. Éppen ezért valljuk: ahhoz, hogy a mai fiatalok valóban hozzá tudjanak férni a 20. századi magyar irodalom nagy alakjai, köztük Ady Endre és József Attila életművéhez, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezen életműveket megszabadítsuk az elmúlt fél évszázad során rájuk húzott sémáktól, a „kultusz-buroktól”. Amennyiben nem történik meg mihamarabb az elmúlt korszak tévedéseinek vagy torzításainak feltárása, hanem mindezt belemossuk az „irodalmi kultusz” fogalomkörébe, akkor a magyar irodalom legértékesebb művei távol maradnak az igazi olvasóktól, illetve továbbra is iskolán kívüli olvasmányélmények maradnak az új nemzedékek számára. József Attilával kérdezzük: „Halandó, hallod-e dalom / vagy zúgod csak mint a vadon?” (Előadás a 2001. augusztusában Jyväskyläben rendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson. Megjelent a Hitel 2002. 9. számában, 107-114., ill. a kongresszus aktáiban: Hatalom és kultúra, szerk. Jankovics József és Nyerges Judit, Budapest, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2004.1. 215-222.) Föl a szívvel. .. Az Isten-kereső József Attila Umberto Albini, József Attila egyik első olasz fordítója említi az 1962. évi milánói kiadásának előszavában, hogy a költőt és életművét már életében is sokszor, sokan a lehető legtöbbféleképp közelítették, illetve határozták meg.1 2 Volt „árva gyerek”, aki felsírta az anyai szeretet hiányát, azt hogy Öcsödön 1 Lásd Tverdota György: József Attila. Budapest, Korona, 1999.; Valachi Anna: József Attila. Szombathely, Elektra, 1999; Beney Zsuzsa: A gondolat metaforái. Esszék József Attila költészetéről. Budapest, Argumentum, 1999. 2 Attila József: Poesie, ford, és szerk. di U. Albini, Milano, Lerici 1962, 7; vö.: N. Ferroni-P. Sárközy: Senza speranza. Esistenzialismo e socialismo nell 'opera di Attila József. Roma, Bulzoni, 1999, 9, 230