Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok

nevelőszülei állítólag „Pistának” nevezték volna. Volt anarchista lázadó, aki sem Istent, sem hazát nem ismert, volt „öntudatos proletárköltő”, aki verseit az „osztályharcba” küldte, de volt „áruló” is, aki úgymond „a fasizmus táborában kereste a kivezető utat”, majd volt „freudista”, sőt, „bolond” - egyszóval min­den, aminek csak el lehetett nevezni. Természetesen tragikus halála mindezeket a torzításokat még jobban felerősítette, illetve már halála másnapján elkezdő­dött a harc életművének kisajátításáért.1 Először a Szép Szó szerkesztői tettek kísérletet az 1938. évi József Attila-emlékszám összeállításakor egy a lap kö­rének megfelelő József Attila-kép kialakítására, a költő utolsó évének egy két­ségbeesett pillanatában írt, befejezetlen és nem közlésre szánt Curriculum vitae központba állításával, majd József Jolán (1940) és Németh Andor (1942) írtak egy-egy igen szép, de nem a hitelesség igényével összeállított életrajzot, illetve visszaemlékezést az általuk látott és ismert József Attiláról. Mindezeket hamar „meghaladta” a politikai kisajátítás, amely először „a harcostársak” visszaem­lékezéseiben, az 1942. évi pesti újratemetési rendezvényben,1 2 majd Sándor Pál­nak (a József Attilát korábban megbélyegző és kiközösítő Társadalmi Szemle egykori szerkesztőjének) 1942-ben kiadott 4z igazi József Attila című politikai vitairatában fogalmazódott meg határozott formában. 1945 után a hatalomra törő kommunista párt fő ideológusai, Révai József és Horváth Márton politikai célzatossággal alakították ki a magyar „forradalmi költészet nagyvonulatának” elméletét, a Petőfi-Ady-József Attila »hármasságot«, így alakult ki az 50-es években a hivatalossá váló József Attila-kép, melynek szellemében József Jo­lán is átírta testvéréről korában írt könyvét, amelynek most már A város pere­mén címet adta. Csak az ötvenes évek végén, az 1956-os forradalmat követően és Révai József halála után kezdődhetett el egy árnyaltabb József Attila-kép kirajzolása. Ekkor Szabolcsi Miklós lett a József Attila-kutatások és -kiadások meghatározója, aki 1963 és 1998 között négy nagy kötetben dolgozta fel József Attila egész életművét.3 A „hivatalos” József Attila-kép azonban az évek előrehaladtával folytonosan módosulni kényszerült. A hetvenes-nyolcvanas években középiskolai irodalmi színpadok műsorain, Latinovits Zoltán, Berek Kati és Jordán Tamás előadóest­jein, illetve Koncz Zsuzsa és a Halmos-Sebő duó dalaiban egyre inkább egy magányos, a szeretetre vágyó, kétségbeesett ember fájdalma szólalt meg a költő 1 A József Attila-kultusz kialakulásáról szól Tverdota György monográfiája: „A komor föltámadás titka", Budapest, Pannonica, 1998. 2 Vö.: Kortársak József Attiláról. Szerk. Bokor László és Tverdota György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. III. 1621-1670. 3 1963: Fiatal életek indulója (1905-1922): 1977: Érik a fény (1923-1927); 1992: Kemény a menny (1928- 1930); 1998: Kész a leltár (1931-1937). A teljes munkát 2005-ben a Kossuth Kiadó két kötetben újra meg­jelentette. 231

Next