Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok

megzenésített verseiben.1 Egyre szabadabban lehetett beszélni a költő életének fő problémáiról, ideológiai és politikai konfliktusairól, betegségéről és öngyilkossá­gáról is. Egymás után jelentek meg a kötetek József Attila betegségéről, „freudiz­musáról”, a „ Szabad-ötletek jegyzéké ”-ről, a József Attila-kultusz születéséről.1 2 Egyre inkább a „kései” versek kerültek a kutatók érdeklődési körébe. Az utolsó korszak verseiről írták alapvető tanulmányaikat Beney Zsuzsa, Bori Imre, Németh G. Béla, Rába György, Szőke György és mások (köztük magam is),3 míg a József Attila-kutatásokat Tverdota György próbálta és próbálja a mai napig összefogni a Szabolcsi Miklós kiformálta József Attila-kép dialekti­kus meghaladásával, modem újraértelmezésével, a József Attila Társaság meg­alapításával és a 2005. évi József Attila-év rendezvényeivel. II Az utóbbi évek József Attila-kutatásaiban egyre többször és egyre határozottab­ban vetődött fel József Attila istenképének keresése, a fiatalkori versek Szent Ferencre hasonlító harmóniavágya és a kései versek tragikus Isten-keresése. József Attila istenes verseivel elsőként Scheiber Sándor és Sík Sándor fog­lalkoztak a II. világháborút követően írt tanulmányaikban. Ezt a kutatási irányt azonban a „hivatalos” József Attila-kép „lefedte”, mely alól csak ritkán adódott kivétel. Petri György volt az, aki 1967-ben a Világosság című „materialista világnézeti” folyóiratban közölt tanulmányában újból felvetette József Attila és a hit kapcsolatának kérdését.4 Ezt Melczer Tibor 1975-ös tanulmánya követte, 1 Vö.: Sárközy Péter: „Kiterítenek úgyis". József Attila kései költészete. Budapest, Argumentum, 1996., 2001.5-8. 2 Vö.: Bókay Antal-Jádi Ferenc-Stark András: köztelek lettem én bolond". Sors és vers József Attila utolsó éveiben. Budapest, Magvető, JAK-fuzetek, 1982; „Miért fáj ma is". Az ismeretlen József Atti­la. Szerk.: Horváth Iván-Tverdota György. Budapest, Balassi-Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992. A Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben címet viselő József Attila által 1936-ban írt, nem kiadásra szánt, és senkinek meg nem mutatott pszichoanalitikus füzetet először a kanadai Arkánum című magyar folyóirat közölte, ezt követte 1990-ben Stoll Béla „kritikai kiadása” az Atlantisz Kiadó Medvetánc sorozatában, illetve a „ Miért fáj ma is ” tanulmánykötetben. 3 Bori Imre: A „semmi ágán”. In: Uő: Eszmék és látomások. Újvidék, Fórum, 1965; Beney Zsuzsa: Jó­zsef Attila-tanulmányok. Budapest, Szépirodalmi, 1989; Uő: A gondolat metaforái. Budapest, Argumentum, 1999; Németh G. Béla: 7 kísérlet József Attiláról. Budapest, Tankönyvkiadó, 1982; Rába György: Kunyhó és kastély (József Attila és Franz Kafka). In: Uö: Csönd-herceg és a nikkel szamovár. Budapest, Szépirodalmi, 1986; Szőke György: „Űr a lelkem” - A kései József Attila. Budapest, Párbeszéd, 1992; Tverdota György: Ihlet és eszmélet. József Attila a teremtő gondolkodás költője. Budapest, Gondolat, 1987; Uő: Medvetánc. Nagyon fáj. Budapest, Raabe Klett, Matúra klasszikusok 1999; „A Dunánál". Tanulmányok József Attiláról, szerk. Tasi József: Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1995. 4 Petri György: „Istent nem hiszek, ! s ha van, ne fáradjon velem ”. Világosság, 1967. 12. 741-746. Petri tanul­mányában József Attila költészetét a „vallásos költészet ‘laikus’ vonalába” sorolja, melynek jellegzetes kép­viselői Ady és Rilke voltak. E költők esetében „a vallásos költészet felfokozott szükséglet arra, hogy értelmet keressen az életnek”. 232

Next