Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
Igaz, érdemes rámutatni, mint azt Sallay Géza tette, hogy József Attila Croce-kritikája az első világháború előtt magyarra fordított Esztétika szövegének ízekre szedésén alapul, és tulajdonképpen ugyanazokon a helyeken lát vitatható pontokat Croce intuiciós elméletében, melyet az olasz esztéta későbbi, húszas években írt és publikált, József Attila által láthatólag nem ismert esztétikai munkáiban tovább finomított egészen a Brit Enciklopédia számára József Attila kritikai jegyzeteinek megfogalmazása idején, 1931-ben írt Aesthetica in Nuce végső szintéziséig.1 Ám József Attila költészete szempontjából nem ez a fontos, hanem saját költészetértelmezésének kiérlelődése. Igaz, szemináriumi foglalkozásokra készített előadásait igen nagy gonddal készítette, de semmiképp sem önálló publikálás, vagy egy új marxista esztétika kidolgozásának szándékával. 1926-ban már alkalma volt megismerkednie Lukács Györggyel, aki az új marxista esztétika kidolgozásán dolgozott. Ám később azt is tapasztalnia kellett, hogy Moszkvában, ahol akkor Lukács György is élt és dolgozott, nemcsak félremagyarázzák, de nem is értik, hogy miben is áll költészete, a szocialista költészet lényege.1 2 József Attila az Esztétikai töredékekben (melyeket Töttössy Beatrix József Attila prózai írásaiból összeállított olasz antológiájában3 A művészet metafizikája címmel közölt) és az Irodalom és Szocializmus tanulmányában (melyet Olaszországban először az esztétikai töredékekkel együtt Gianni Toti és Marinka Dallos jelentettek meg fordításban még 1963-ban4) nem önálló esztétikai elmélet kidolgozására törekedett, hanem arra, hogy az általa vezetett szeminárium munkásfiatalokból álló hallgatóságának megmagyarázza, de főként - éppúgy, mint 1928-ban Jolánhoz írt levele esetében - önmaga számára világosan megfogalmazza, hogy miben is áll a művészi intuíció, maga a művészet, és ehhez számára Croce intuiciós elméletének bírálata adott kiindulópontot. József Attila nagy költő és nagy „elme” volt, de nem volt esztéta, és nem hiszem, hogy jogos lenne szigorúan tudományos alapon is beszélni „József Attila 1 Sallay Géza: Az intuíció József Attilánál és Crocenál. I. m. 197-200. 2 A moszkvai Sarló és Kalapács 1931. júniusi számában közölt Magyar Proletárírók Platformtervezetének szerkesztésében Lukács György nem vett részt, a József Attilát a „fasizmus táborába” soroló Írás aláírói Baita Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Kiss Lajos, Madarász Emil, Matheika János és Zalka Máté voltak. Vö.: Horváth Iván: JózsefAttila és a párt. In: „ Miért fáj ma is? ” Az ismeretlen JózsefAttila. Szerk. Horváth Iván és Tverdota György. Budapest, Közgazdasági, 1992. 3 A. József: La coscienza del poeta. A cura di B. Töttössy, Roma, Lucarini, 1988. 34-68. 4 A. József: Letteratura e socialismo. Il Contemporaneo, 1963. 59; Frammenti estetici. Cratilo, 1963. 10. - mindkettő Dallos Marinka és Gianni Toti fordításában. Vö. Péter Sárközy: La linea Petőfi-Ady-József nella cultura ungherese. In: La grande triade della poesia rivoluzionaria ungherese, In: Petőfi. Ady, József, a cura di G. Toti, Roma, Fahrenheit 451,1999. 250