Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
különszámot szentelt a magyar irodalomnak, melyben három József Attila-vers {Altató, Reménytelenül I, Anyám) szerepelt Francesco Nicosia és a római egyetem magyar lektora, Tóth László közös fordításában.1 Az újabb olasz fordításra nyolc évet kellett várni, ekkor jelent meg Folco Tempestinek, a budapesti Eötvös Collegium utolsó olasz lektorának magyar versantológiája, benne József Attila tíz versével.1 2 De a háború utáni Olaszországban - részben az 1947-ben Kardos Tibor által újraélesztett Római Magyar Akadémia neves író- és kritikusvendégeinek (Csorba Győző, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Pilinszky János, Cs. Szabó László, Vas István, Weöres Sándor, Balázs Béla, Kerényi Károly, Lukács György) és az Akadémia folyóiratának, a Janus Pannoniusnak köszönhetően - József Attila „ismert” költővé kezdett válni. A folyóirat 1947. 2. száma négy József Attila-verset közölt Francesco Nicosia és Tóth László fordításában.3 1948-ban Paolo Santarcangeli a Quaderni Internazionali című folyóirat IX. évfolyamában mutatja be a költőt, „aki az őrület elől a halálba menekült”.4 A „beteg költő” állt Francesco Nicosia 1949-ben írt cikkének középpontjában is, mely a bolognai ellenállók lapjában, az Indicatore partigiano ban jelent meg,5 és melyhez saját versfordításait is mellékeli {Koldusok, Füst, Kirakják a fát, Egy gyermek sír). Ruzicska Pál, az akkor általa alapított paviai tanszék vezetője, az első olasz nyelvű magyar irodalomtörténet (1963) szerzője, szintén 1949-ben közöl tanulmányt a modem magyar költészetről, benne a „külvárosi táj költőjéről”,6 melyhez a neves baloldali költő, Franco Fortini és a nyersfordítást készítő Francesco Nicosia fordításában közöl néhány József Attila-verset {Mama, Részeg a síneken, Alföld, Éhség, Megfáradt ember, Kopogtatás nélkül). Az 1950-es év legjelentősebb eseménye Folco Tempesti négyszáz oldalas modem költői antológiája volt, melynek egy immár régi magyar irodalommal is kibővített változatát 1957-ben is kiadta. Mindkettőben természetesen jelentős helyet foglaltak el József Attila versei is.7 1951-ben jelentkezik első József Attila-fordításaival {Nem én kiáltok, Karóval jöttél...) Umberto Albini,8 a genovai egyetem fiatal klasszikafilológusa, aki a háború után részben Hubay Miklós baráti hatására lesz a baloldali magyar irodalom és mindenekelőtt József Attila és Illyés Gyula olasz tolmácsolója. Umberto Albini ugyanebben az évben a tekintélyes Belfagor folyóirat-1 Termini. Fiume, V., 1941 53-61. 2 Lirici ungheresi. Szerk. Folco Tempesti, Firenze, Vallecchi, 1950. 3 Reménytelenül, Altató, Esik, Külvárosi éj. 4 P. Santarcangeli: Quaderni Internazionali. IX. 1948. 5 F. Nicosia-L. Tóth: Poesie di Attila József, „Indicatore partigiano”. II. 1949. 3. 9. 6 P. Ruzicska: Attila József. „Saggi di Umanesimo Cristiano”. 1949. 3. 49-67. 7 F. Tempesti: Le più belle pagine della letteratura ungherese. 1957. 8 II Ponte, 1952. 1601-1602. 255