Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Kultusz vagy manipuláció? Újabb tanulmányok
Mondanom sem kell, hogy a recenzióm azonnal kiverte a biztosítékot. Egykori egyetemi évfolyam- és csoporttársam a recenziómat közlő folyóirat 3. számában azonnal támadással válaszolt {Egy méltatlan bírálatra. Sárközy Péter recenziójáról. Irodalomtörténeti Közlemények, 1993. 3. 406—409). Szerinte „Sárközy hol kedélyeskedve, hol pökhendien tudtára adja a kötet pszichológus és pszichoanalitikus szerzőinek, hogy tökéletesen inkompetensek, ha egy költői müvet kell értelmezni” és „merőben félreértve és félremagyarázva a szerkesztők... némely megállapítását, érthetetlen indulatra gerjed, s aligha menthető politikai inszinuációra ragadtatja magát”. Attól kezdve a hazai „hivatalos” József Attila-kutatók számára én lettem a fekete bárány, a dilettáns, az inszinuáló. Főleg azt követően, hogy Szörényi László barátom, a Matúra Klasszikusok sorozat akkori szerkesztőjének felkérésére elvállaltam egy középiskolás diákoknak szóló magyar József Attila-könyv (kismonográfia sok képpel és versbetéttel) elkészítését a sorozat részére, sőt 1995-ben el is készítettem a könyvet. Akkor indult be a „hivatásos” József Attila-kutatók ellentámadása. Azt elég könnyen el tudták érni, hogy a Matúra Kiadó igazgatójával, Gyömrői Edit rokonával, sikerüljön összevesznem az általam írt kötet szövegének engedélyem nélküli átírására tett kísérletek miatt, és visszavegyem a kéziratot, de a könyv megjelenését a rendszerváltás után öt évvel már nem tudták megakadályozni. A már nemcsak középiskolai diákok, hanem a szélesebb olvasóközönség részére átdolgozott, a Nagyon fáj verseinek elemzésével kiegészített kötet 1996-ban jelent meg az Argumentum Könyvkiadónál, címlapján a régi középiskolai irodalom színpadi József Attila-estünk címéül választott József Attila-idézettel „Kiterítenek úgyis”. Természetesen a „hivatalos szakma” nem volt hajlandó foglalkozni a munkámmal, annak ellenére, hogy a könyv lektorálását az egyik legjobb és legnagyobb tekintélyű, igaz, nem magyarországi József Attila-kutató, az Újvidéki Egyetem magyar professzora, Bori Imre vállalta el, akinek József Attila egzisztencializmusáról 1972-ben írt tanulmánya (A „semmi ágán ”) meghatározó volt József Attila költészete iránti érdeklődésemben. Mivel az első kiadás minden példánya elkelt, az Argumentum Kiadó 2001-ben új kiadásban ismét megjelentette könyvemet, és hasonlóképpen a könyv olasz változatát 1998-ban a neves Bulzoni kiadó is. Mivel a „legendaoszlatás” céljával írt kötetre a „hivatásos” József Attila-kutatás egyszerűen nem reagált, ezért a könyvem második kiadásával egy időben 2001-ben Finnországban a „Hatalom és kultusz” kérdéséről rendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson a József Attila-kultusz manipulációs jellegéről tartottam előadást. Ebben arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy hiába mondtam ki könyvemben, hogy a király meztelen, a magyar közoktatásban, a rendszerváltás után tíz évvel, minden maradt a régiben. A közvéleményben 263