Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
Tartalom
„Nem kívánunk azzal foglalkozni, hogy József Attila mennyiben volt ideg-, illetve elmebetegnek tekinthető, hogy mennyire állt neurózisból, illetve a skizofrénia (elmebaj) egy fajtájából betegsége, és hogy öngyilkossága mennyiben jelentett menekülést az elmebaj végső következményei elől. Mi nem József Attila betegsége vagy halála okaira, hanem költészetére vagyunk kíváncsiak, márpedig József Attila nem volt „bolond” költő, és nem attól lett nagy költő, mert beteg volt, és nem is attól vált beteggé, mert költő volt. József Attila nagy költő volt, és egy nehéz életet átélt ember, aki felnőtt korában a sok nélkülözés és lelki megrázkódtatás hatására súlyosan beteg emberré vált. Ezt maga is tudta, épp ezért kísérleteket tett életének „rendbetételére”, de kísérletei nem sikerültek. Ugyanakkor viszont sikerült nagy költővé válnia. Ezt is tudta, de ez nem tette boldoggá, mert annak is tudatában volt, hogy más a költészet és más az élet. Épp ezért teljesen helytelen József Attila kései költészetét a freudi lélekelemzés illusztrációiként értelmezni, József Attila nagy anyaverseit és kétségbeesett szerelmi, szerelemkérő verseit egyszerűen csak az Ödipusz-komplexusra visszavezetni.” „József Attilát minden pártállás nélkül mindenki olvashatja és szeretheti, nem azért, mert fiatalon baloldali proletár költő volt, vagy azért, mert ezt követően szembefordult »a párttal«, hanem azért, mert nagy költő volt, akinek »álmaiban megjelent / emberi formában a csend / s szivében néha elidőz / a tigris meg a szelíd őz«.” (Részletek a kötetből) 3500 Ft ISBN 978 963 332 117 1 9789633 321171