Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
még akár elfogadható is lehetne egy pártos kultúrpolitika részéről, ha Babitsnak valóban szerepe lett volna József Attila költői háttérbe szorításában. De nem volt szerepe. Megint csak legendáról van szó. Nem igaz, hogy Babits, vagy az általa szerkesztett Nyugat üldözte volna József Attilát, és az sem igaz, hogy kizárta volna az 1930-ban létesített és rábízott Baumgarten Alapítvány díjazottjai közül. Igaz, a 3000 pengős nagydíjat csak 1937-ben ítélték oda az akkor már súlyosan beteg költőnek, de azt megelőzően kétszer is részesült az 1000 pengős „kis-díjban”, és más segélyekben.1 Az viszont igaz, hogy 1930-ban József Attila is részt vett a Nyugat szerkesztőváltása körüli Babits-ellenes kampányban, amikor Osvát Ernő halálát követően a folyóirat Babits és Móricz Zsigmond szerkesztésében jelent meg, levéve a fejlécről az egyik alapító, de a lap szerkesztésében immár több mint tíz éve részt nem vevő Ignotus nevét.1 2 József Attila ekkor A Toll című folyóiratban kegyetlen kritikát közölt Babits Az istenek halnak, az ember él verskötetéről. József Attila kritikájában azt kívánta kimutatni, hogy nem igaz, hogy Babits valóban formaművész lenne, szerinte versei rosszak, sőt „kijavítva” a költő verseit megmutatja, hogy ő hogyan írta volna meg azokat. A kegyetlen cikk a következőképpen zárul: „Ha kezdő költő volna Babits Mihály s ez volna az első könyve, akkor meg azt imám, hogy néhány sora kétségtelenül tehetségre vall. De a könyv egésze mégis kétségessé teszi e tehetség kifejlődhetését. Sokat kell még tanulnia. Verseit pedig tartsa hét esztendeig az asztalfiában és ne adja ki barátai unszolására sem. Hogy hozzáértőkkel való érintkezése mégis legyen, egyik-egyik kísérletét be-beküldheti módjával valamilyen kisebb igényű lapnak. De elég a szóból. Az Istenek halnak, az ember él.”3 József Attila Babits-kritikája részét képezte a hazai irodalmi és kultúrpolitikai harcokban akkor épp helyét kereső fiatal költő kritikai-publicisztikai tevékenységének. Korábban már Kosztolányit is megtámadta Ady vízió című írásában (A Toll, 1929. aug. 18.), és hasonlóan lesújtó kritikákat írt volt érettségi elnöke, a nagy tekintélynek örvendő Pintér Jenő Magyar irodalomtörténetéről (Előőrs, 1929. okt. 26.), Mécs László és Kassák Lajos versesköteteiről, és A Toll 1931. márciusi számában a másik Nyugat-szerkesztő is megkapja a neki 1 Baumgarten Ferenc Ferdinánd (1880-1927) budapesti születésű német esztéta, a müncheni, majd a freiburgi egyetem professzora vagyonát egy magyar írókat pártoló irodalmi alapítvány létrehozására hagyományozta, melynek kezelését Babits Mihályra és Basch Lóránt ügyvédre bízta. Az alapítványból és kamataiból az írók számára segélyeket osztottak ki, illetve az alapító születése napján, minden év január 18-án 3000 pengős évdíjakat és 1000 pengős kis díjakat ítéltek oda egy zsűri ítélete alapján. József Attila és a Baumgarten Alapítvány kapcsolatáról részletesen beszámolt Basch Lóránt az Irodalomtörténet 1959. évfolyamában (408-433.) közölt Egy literátus pör története című tanulmányában. 2 Gellért Oszkár: Egy író élete a Nyugat Szerkesztőségében. Budapest, Gondolat, 1962. II. 164-169. 3 József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1. 235-236: II. 199-216. 32