Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan, így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. [íme, hát megleltem hazámat...] A barátok és ismerősök sorában kell megemlítenünk Illyés Gyulát is, akiről a népszerűsítő életrajzokban általában mint a költő egyik legközelebbi barátjáról olvashatunk. Ugyanakkor nem titok, hogy Illyés Gyula felesége nem volt más, mint a kései József Attila-versek Flórája, és az sem, hogy a harmincas évektől kezdve Illyés Gyula és József Attila vetélytársaknak számítottak. Ahogy Németh Andor találóan írja regényes életrajzában: „Attila ellenideálja, vagy ha tetszik, ellenlábasa Illyés Gyula volt. ...ölébe hullt az a szerep, amelyről álmodott. Nemcsak mint költőt ünnepelték a fiatalok, hanem mint jellemet is. ...Mindent elorzott Attilától: dicsőséget, szerepet, ünneplést, még az üldöztetést is.”3 Valóban, míg József Attila előbb maga szakította meg a „polgári irodalommal” való kapcsolatait, majd a mozgalomból kitaszítva magányosan, költői műhely nélkül hányódott, Illyés Gyulából a tekintélyes Nyugat munkatársa, majd társszerkesztője lett. A harmincas évek elején megjelentetett nagy elbeszélő költeményeivel {Három öreg, Ifjúság), majd a Puszták népével a népi mozgalom egyik vezéralakjává válik, és mint a legtekintélyesebb magyar „forradalmár költőt” fogják - József Attila helyett - meghívni az 1934. évi moszkvai írókongresszusra. Tény, hogy a harmincas évek elején nem József Attila, hanem Illyés Gyula számított Petőfi követőjének, és ezt Illyés tudatosan vállalta is Petőfiről írt vallomás-könyvével.4 Igen jellemző az a kritika, melyet 1932- ben Illyés a Külvárosi éj-kötetről közölt a Nyugatban, melyben még nem találja elég „érettnek” barátja politikai költészetét: „.. .József Attila még »nem tisztult le«, ahogy most mondják. Költészetében még nem váltak szét az egymástól elütő darabok, még egyetlen nagy körben kavarognak, mint az ős káosz; de az egyes elemek már csomósodnak, s az alkotónak tán csak egy szavába kerülne, hogy mindegyik a maga helyére vonuljon.”5 3 Németh Andor: József Attila. 135-137. 4 Tasi József: Illyés Gyula és József Attila. Irodalomtörténeti Közlemények, 1996. 3. 285-293. 5 Kortársak József Attiláról. 1.260-262. 39