Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében

A többi nem rajtunk múlott. „Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!” - ezt Kosztolányi írta. Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet. Attila U. i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.1 Nem kívánunk azzal foglalkozni, hogy József Attila mennyiben volt ideg-, illetve elmebetegnek tekinthető, hogy mennyire állt neurózisból, illetve a ski­zofrénia (elmebaj) egy fajtájából betegsége, és hogy öngyilkossága mennyiben jelentett menekülést az elmebaj végső következményei elől. Mi nem József Attila betegsége vagy halála okaira, hanem költészetére vagyunk kíváncsiak, márpedig József Attila nem volt „bolond” költő, és nem attól lett nagy költő, mert beteg volt, és nem is attól vált beteggé, mert költő volt. József Attila nagy költő volt, és egy nehéz életet átélt ember, aki felnőtt korában a sok nélkülö­zés és lelki megrázkódtatás hatására súlyosan beteg emberré vált. Ezt maga is tudta, épp ezért kísérleteket tett életének „rendbetételére”, de kísérletei nem sikerültek. Ugyanakkor viszont sikerült nagy költővé válnia. Ezt is tudta, de ez nem tette boldoggá, mert annak is tudatában volt, hogy más a költészet és más az élet. Épp ezért teljesen helytelen József Attila kései költészetét a freudi lélekelemzés illusztrációiként értelmezni, József Attila nagy anyaverseit és két­ségbeesett szerelmi, szerelemkérő verseit egyszerűen csak az Ödipusz-komp­­lexusra visszavezetni. Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni: József Attila nem volt „bolond” költő. Ezt mutatják kései kiáltozó verseinek kéziratváltozatai is. Ez a „bolond” költő igen gondosan átdolgozza versei első változatait egészen addig, amíg a megfelelő megoldást megtalálja, és a vers tökéletessé csiszolódik. Mindenképpen Németh Andornak kell igazat adnunk: „A közhely az élhetetlen álmodozóról, a világ nem értéséről, a meg nem értettségről, az erre való ráébredésről, és az ebből fakadó öngyilkosságról hamis, hamis és hazug. József Attila az akarattá kalapált értelem volt, a felismert világ mérnökének tartotta magát. [...] Nemcsak eszménye volt a józanul látás, de maga is józan volt elragadtatott pillanataiban is [...] kései verse­iben az öntudat küzdelme zajlik az elmezavarral. A költészet eszközeivel akaija értékké változtatni, ami fenyegeti, szépséggé, lehetőleg értelmes szépséggé ne­mesíteni hallucinációit, kényszerképzeteit. Halálának okára pedig ő maga adta meg a magyarázatot: »Éltem és ebbe más is belehalt már«.”1 2 1 József Attila Válogatott levelezése. 384. - Illyés Gyuláné i. m. 126. 2 Németh Andor i. m. 118. 63

Next