Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe ', mely igazodni magára mutat. {Flóra, 3. Már két milliárd, 1937) Adtál földmívest a tengernek adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót - nekem add meg boldogabb énekem! {Hazám, 1937) József Attila és „a párt” József Attila betegsége és „freudizmusa” kapcsán merül fel az utolsó, a legnagyobb köddel, illetve ködösítéssel járó kérdés és legenda: József Attila párttagságának és pártból való eltávolításának kérdése. Az ugyanis köztudott, hogy József Attila 1930-tól részt vett a hazai munkásmozgalomban, és az akkori illegális kommunista párt soraiba tartozott. Az már kevésbé „köztudott”, de azért szintén tagadhatatlan tény, hogy 1932 után „kívül került” a párt sorain. A szakmai berkekben, a hivatásos József Attila-kutatók és a párttörténészek között ezek után kezdődik el a késhegyig menő harc, hogy valóban tagja volt-e József Attila az illegális kommunista pártnak vagy sem, és ha valóban tagja volt a pártnak, akkor kizárták-e vagy csak egyszerűen lehagyták, és mikor, illetve ha kizárták (lehagyták), akkor ezt miért tették, freudizmusa, betegsége, megbízhatatlansága miatt, avagy éppenséggel költészete és politikai, ideológiai állásfoglalásai miatt. Különböző korokban, a megfelelő korok politikai érdekei szerint került terítékre a kizárás, illetve a lehagyás kérdése. Legutóbb pedig az az álláspont, mely szerint nem is kellett lehagyni vagy kizárni, mert 1932/33- ban József Attila ideológiai és politikai megfontolásokból maga szakított volna a párttal, saját maga hagyta ott a kommunista pártot. 1992-ben a „ Miért fáj ma is ” című tanulmánykötet szerkesztői az előszóban a következő megállapításra jutnak: „Anélkül, hogy a pártot ez ügyben fel akamók menteni, meg kell állapítanunk, hogy a költő pszichotikus tüneteinek 70