Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
kialakulásában, halálának előidézésében a kommunista mozgalomnak csekély szerepe lehetett.”1 A szerkesztők nem gondolják, hogy „József Attila teljes elmagányosodásában, betegségének súlyosbodásában, végül öngyilkosságában a pártból való kizáratása döntő szerepet játszott” volna. Véleményük szerint „a költő nem elsősorban az őt ért sérelmek miatt, hanem igenis elvi okokból távolodott el a párttól”. Elismerve, hogy József Attila halála után hatvan évvel igazán nem érdemes „bűnbak-keresést” folytatni, hogy ki is volt a felelős az egyik legnagyobb magyar költő tragikus sorsáért, azért annyit mindenképp meg szeretnénk mi is állapítani, hogy József Attila életében a kommunista mozgalom „csekély” szerepe „mindössze” abban állt, hogy a 20. század egyik legnagyobb szocialista, vagy ha tetszik: kommunista költőjét a párt hivatalos képviselői Moszkvában és itthon egyaránt több ízben is fasisztának bélyegezték, kiközösítették természetes életközegéből, őrültnek tartották. Annak megítélése, hogy mindez menynyiben járult hozzá betegségének elharapódzásához, halálának megítéléséhez, túlmegy az objektív vizsgálódásunk határain. József Attila kommunista párttagsága, illetve kizárása, fasisztának való megbélyegzése, az 1934-ben Moszkvában rendezett szocialista írókongreszszusról való sértő mellőztetése, mind olyan kérdés volt, mely a költő betegségével együtt tabunak számított, és amelyről nem volt szabad beszélni, vagy ha igen, akkor csak az erre kijelölt személyeknek volt megengedve. 1964-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága külön munkaközösséget hozott létre, mely hosszú és vonalas vizsgálat után, 1965-ben kimondta, hogy nem igaz az, amire az illegális pártban a két világháború között részt vevő személyek szinte egyöntetűen emlékeztek, hogy József Attilát kizárták a pártból. Rosszul tudják, József Attilát nem zárták ki, hanem csak „lehagyták”..} A munkaközösség befolyásának csökkenésével a nyolcvanas évek második felétől újabb és újabb József Attila-kéziratok kerültek és kerülnek elő a régi mozgalmi emberek házi levéltáraiból, és ezek közlését követően újabb és újabb teóriák születnek József Attila és „a párt” kapcsolatának kérdéséről. Egy ilyen töredékes kézirat alapján Horváth Iván, aki több tanulmányban is foglalkozott a kérdéssel, arra a következtetésre jutott, hogy József Attilának a fasizmus németországi hatalomra kerülésével kapcsolatos állásfoglalása ellentétes volt a kommunista párt által kidolgozott irányelvekkel, és a költőt a szociáldemokrácia politikai platformjára helyezte. József Attila kizárására azért nem lett volna 1 2 1 ,, Miért fáj ma is 7. 2 József Attila és az illegális Kommunista Párt kérdéséhez. (Szerk.: Szabolcsi Miklós) Párttörténeti Közlemények, 1965. 4. 30-46. 71