Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
szükség, mert maga a költő távolodott el az illegális kommunista párt álláspontjától, és nem tartotta magát többé kommunistának.1 Egy másik tanulmány szerint József Attila nem azért nem utazott volna el a moszkvai írókongresszusra 1934-ben, mert a részére szóló meghívást időközben visszavonták, hanem azért, mert immár ő maga sem akart oda elmenni. Minderre a meglepő következtetésre a szerző egy olyan József Attila-tanulmány elemzése során jut el, melyből csak a cím maradt fenn {Miért nem én?),1 2 hiszen magát a szöveget a Sarló és Kalapács támadására írt felelettel együtt hajdanában Sándor Pál megsemmisítette. A kérdéssel ezúttal nem szeretnénk bővebben foglalkozni, de szeretnénk arra figyelmeztetni, hogy József Attila a párttal kapcsolatos álláspontját nemcsak választanulmányaiban fejtette ki, melyet a József Attila-anyagok „őrzői” állítólag megsemmisítettek, hanem szerencsére verseiben és barátainak, költőtársainak írt leveleiben is. Elég elolvasni Fábry Zoltánhoz, Halász Gáborhoz, Veres Péterhez írt korabeli leveleit, és eloszlik a köd. József Attila így ír Fábry Zoltánnak 1931. szeptember 3-án: „Kedves Fábry! Olvastam a 6. számot s a lapot az 5. szám kivételével, amelyet nem ösmerek, nagyon rendesnek tartom. A közölt platformtervezethez, amelyhez a forradalmi írók hozzászólását kéri, a következőket adom. A platform tervezetét ösmerem a Sarló és Kalapácsból azzal a támadással együtt, amellyel engem illet. Enyhén szólván egy »tájékozatlan« társaság frakciós tevékenységének minősítem. Én több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nak, mint párttag kezdetben röpiratstencileket gépeltem, ma hét szemináriumom van és vasárnaponként százak előtt tartok a szabadban előadásokat. Én nem Moszkvában, a proletárdiktatúra 14. évében szájalok tehetségtelenül, hanem Budapesten, az ellenforradalom 12. évében dolgozom eléggé eredményesen. Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva és a szájukon elevenedik meg, Magyarországon és nem a Szovjetunióban keresek velük pénzt matinék meg a S. és K. útján. Azonkívül többnyire jók és nem rosszak, legalább is nem tehetségtelenek, ugyanakkor amikor a rólam szóló passzus túloldalán vers címén ilyen sorok állanak: »Kiutat kerestünk, kiút fele vágytunk, s a , Viharmadarad’került a kezünkbe, az , Anya’ lapjai arcunk feltüzelte.« 1 Horváth Iván: József Attila és a párt. i. m. 2 Nagy Csaba: Miért nem ő? In: „ Miért fáj ma is 326-356. 72