Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)

"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében

[Díványon fekszem. ..] Díványon fekszem, sziszegek: „Na várjatok!” S egyszerre hallom - gyötrően munkát! kenyeret! kiabálnak az uccasarkon. S rohanok, majdnem azt sikoltom - „ Várjatok hát! Megyek, megyek!... ” Mit gyerekes dac! Igazi voltom küzdő, emberi szeretet. mert megoszlik, mint az egy-élet az egy-igazság maga is.1 Bármennyire igaznak látszik is, amit Horváth Iván úgy fogalmazott meg, hogy „József Attila és a kommunista párt viszonyát az eddigi szakirodalom­ban nagyrészt lelki történetként kezelték, mint egy szerelmi históriát”,1 2 mégis inkább a történet egyik tanújának, Tamás Aladárnak, az egykori 100% című lap szerkesztőjének, József Attila kortársának kell igazat adnunk, aki szerint: „József Attila párttagságának kérdése kulcskérdés. O maga is élet-halál fon­tosságúnak tartotta. Körülbelül olyan súlya van a költő életében, mint Petőfi Sándor tettének, amikor katonának jelentkezett.”3 Ugyanezt Köstler Arthur, a sztálini diktatúrát elsőként leleplező híres regény, a Sötétség délben magyar származású szerzője, aki többször is járt Pesten és ismerte József Attilát, így összegezte: „József Attila, nemzedékének legjobbjaihoz hasonlóan - kommu­nista volt. De elfordult a mozgalomtól, amelynek torzulása épp a legjobbak közül sokaknak az életébe, vagy józan eszébe került. Amint a legjobbak közül sokan, ő sem volt képes soha, hogy csalódottságán úrrá legyen. Soha nem tu­dott megszabadulni a gyűlöletnek és szeretetnek attól a keverékétől, amely a párthoz fűződő érzelmeit jellemezte, ahogy senki sem volt képes közülünk, ha ebbe az érzésbe belekóstolt. Mert a párt volt az a kártya, amelyre mindenünket föltettük, és amelyen mindenünket elvesztettük.”4 1 A verset először Szántó Judit közölte, a Petőfi Irodalmi Múzeum 1960/1961. évi évkönyvében (193-194.). Kézirata a Medvetánc című kötetbe felvett Falu című verssel egy lapon szerepel. Szántó Judit szerint az 1934. július 28-i munkástüntetést követően írta volna a költő: „1934-ben a Népszava szerkesztőségéből jöt­tünk le. A Rákóczi úton munkanélküliek tüntettek: munkát, kenyeret követelve. Velük akartunk tartani, de József Attila döbbenten tartott vissza: - nem mehetünk velük! A Korong utcáig hazafelé szótlanul mentünk. Otthon íróasztalából régi papirost vett elő.” 2 Horváth Iván i. m. 323. 3 Tamás Aladár: Aggodalom jegyében. Budapest, Magvető, 1965. 255. 4 Kortársak József Attiláról. II. 1532-1533. 76

Next