Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
gosan elburkolt vonatkozásai nélkül megírni, hogy hová vág tulajdonképpen a fejsze és miért villan a kasza.”1 Néhány héttel később, 1931 júniusában a moszkvai magyar emigráció lapjában a Sarló és Kalapácsban megjelenik a Magyar Proletárirodalom Platformtervezete, melyet a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar csoportjának megbízásából Barta Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Kiss Lajos, Madarász Emil, Matheika János és Zalka Máté készítenek. A platformtervezet szerint „Háy Gyula, Kodolányi János, Illyés Gyula a válságba jutott kispolgári intelligencia írói, akik a proletariátussal időnként kacérkodnak. Egy másik része a szociálfasizmus (Kassák) és a fasizmus (József Attila, Simon Andor) táborában keresi a kivezető utat. ... Úgyszólván semmi jelentőségük sincs azoknak a fiatal kispolgári íróknak, akik a kivénhedt Nyugat epigon-gárdáját alkotják...”2 A cikk, bár Moszkvában jelent meg, mégis meglehetősen ismert lehetett, hiszen még a Párizsi Napló 1931. június 20-i száma is beszámol róla, és elképesztőnek tartja, hogy József Attilát ott a fasiszták táborába helyezik: „Micsoda szellemi vakság, ilyesmit leírni, sőt több annál, gyilkosság. József Attila Magyarország legnagyobb proletárírója”. Hasonlóképp a szociáldemokrata párt lapja, a Szocializmus is József Attila védelmére kelt: „József Attila igazi harcos költő. Új könyve, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz! nyíltan, bátran áll ki a gátra, hogy a maga mesterségével, az irodalom fegyverével harcoljon a szocializmus megvalósítása érdekében”. Fábry Zoltán pedig a pozsonyi Az Út című lapban József Attilát mint az egészség és az osztályharc költőjét üdvözli: „József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza”.3 A mai olvasó éppúgy megdöbben azon, mint 1931-ben a József Attilát és költészetét ismerők többsége, hogy miként és főleg miért kellett Moszkvából József Attilát „lefasisztázni”. Elfogadhatjuk ugyan azt, hogy „a »fasiszta«-jelzőnek jelentése akkor, Hitler előtt nem egészen az volt, mint napjainkban”.4 De azért azt sem felejthetjük el, hogy Mussolini hatalomra jutása után nyolc évvel, a legnagyobb németországi utcai csatározások idején a „fasiszta” semmiképp sem jelentett mást, mint „ellenséget”. József Attilát egyébként már korábban több ízben is „lefasisztázták”. Először Haraszti Sándor a Korunk című kolozsvári folyóirat 1930. márciusi számában megjelent Béka-egér harc vagy osztályharc? című cikkében,5 majd ezt követően a folyóirat októberi számában Magyar esszerek címmel éles támadást intéz Fábián Dániel és József Attila Ki ' Kortársak József Attiláról. I. 216-218. 2 Uo. 221-222. 3 Uo. 223-224. 4 Horváth Iván i. m. 301-306. 5 Kortársak József Attiláról I. 174—175. 78