Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
A végső összeütközésre a „párt” és József Attila között ezt követően, 1933 nyarán került sor. A Tamás Aladár által szerkesztett 100% című lap betiltása után az illegális kommunista párt Új harcos címmel indított új folyóiratot, melynek Hollós Korvin Lajos és József Attila voltak „írói” munkatársai.1 Az Új harcos 1933. májusi számában jelenteti meg József Attila a fasizmus németországi hatalomra jutása okait elemző keserű tanulmányát, mely szerint ennek egyik oka a két munkáspárt egymás közötti acsarkodása volt. Cikkét így fejezi be a költő: „Jó volna, ha a munkások belátnák, még mielőtt fasiszta terroristák vernék bikacsökkel a fejükbe, hogy egymás harci akcióinak a támogatása minden eszményi pártfegyelemnél előbbre való.”1 2 Már a közléskor a szerkesztők megjegyezték, hogy „A cikk... az író és nem a szerkesztőség felfogását adja”. Azonnal válaszcikket jelentettek meg Téglás Ferenc álnéven a lap 1933. júniusi számában. Szabolcsi Miklós szerint „A Téglás-cikk a párt akkori álláspontját fejezte ki; éles és merev volt, továbbtaszította József Attilát a párttól, egyes megállapításai politikai megbélyegzésnek számítottak.” A cikk szerzője szerint az Új harcos „sajnos teret adott egy politikai elefántcsonttoronyban élő embernek is, akinek zavaros és opportunista fejtegetései azonban a harcos egységfront útját nem egyengetik, hanem még jobban eltorlaszolják. József Attila veszedelmessége abban áll, hogy ő, mint tehetséges költő, egy pár proletár tárgyú versével némi tekintélyt szerzett magának a baloldali munkások között. Most erre támaszkodva, jobboldali mozgalmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul.”3 A kérdéssel foglalkozók egyöntetű véleménye az, hogy az Új harcosban megjelent tanulmánya volt az utolsó csepp a pohárban, és ekkor szakadt meg végérvényesen a kapcsolat József Attila és az illegális kommunista párt között. Szabolcsi Miklós, a kérdéskör hivatott elemzője szerint „1933 végéről, 1934 elejéről - származhatik az a talán budapesti pártszervezettől származó, több elvtársnak szóló utasítás, hogy József Attila nem tagja a pártnak, meg kell vele szakítani a kapcsolatot.”4 Horváth Iván úgy véli, az, hogy József Attilát „unos-untalan lefasisztázták”, abban a korban nem volt annyira „rettenetes”, ám az, hogy egy kommunista folyóiratban a pártfegyelem betartása ellen uszított az antifasiszta munkásegység nevében, az már teljességgel elfogadhatatlan volt. „Ha kizárták, ezért zárták ki, bizonyos szempontból joggal.”5 De szerinte nem kellett kizárni, hiszen ekkor már a költő tudatosan szakított a párttal. Erre több példát hoz fel, többek között Garai János József Attila ellen írt versét, átírva a Mondd, mit érlelt, azzal vádolja a költőt, hogy , jobbra tért”: 1 Tamás Aladár: A 100% története. Budapest, Magvető, 1973. 2 József Attila Összes művei. III. 140-147. 3 Kortársak József Attiláról I. 306-312. 4 Szabolcsi Miklós: Változó világ-szocialista irodalom. 68. 5 Horváth Iván i. m. 302., 304. 81