Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
Sándor Pál, akinek nem kis része volt a Társadalmi Szemle József Attila-ellenes kampányában, 1940-ben tanulmányt írt és jelentetett meg kis füzetben Az igazi József Attila címmel,1 majd 1942-ben „József Attila Emlékbizottság” alakul, melynek kezdeményezésére Pestre hozzák, és a Kerepesi temetőben - hagyománnyá váló szokás szerint - díszsírhelyre temetik József Attila hamvait. A sírnál a párt nevében Gáspár Zoltán tartott gyászbeszédet, majd a Vándor kórus adta elő József Attila mozgalmi dalait..} Ezt követően szinte minden újabb József Attila-könyv vagy cikk megjelenése újabb és újabb alkalmat szolgáltat az „igazi”, a „baloldali” József Attila felmutatására. így lesz ez 1945 után is, amikor a hatalomra került kommunista párt főideológusai, Révai József, Horváth Márton kialakítják a magyar „forradalmi költészet nagy vonulatának” elméletét, a Petőfi-Ady-József Attila hármasságot. Horváth Márton kiadja a jelszót: „Lobogónk Petőfi”, és a zászlóra felkerült József Attila neve is. De József Attila nem volt soha „a párt” költője. Ő szocialista, kommunista költő volt, érző ember, nem szobor. így magányos volt, beteg volt és nagyon sokat szenvedett. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy legnagyobb szenvedései és válságai idején is ne írjon olyan nagy átfogó humanista verseket, mint a Levegőt!, A Dunánál, a Hazám, melyek egyúttal a két világháború közötti antifasiszta és szocialista költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak. József Attila és „a párt” kapcsolata kérdésének lezárásaként érdemes idézni Déry Tibornak, az egyik legrégibb magyar kommunista írónak 1946-ban Lukács Györgyhöz írt leveléből: „A párthoz való viszonyomban kísérteties pontossággal ismétlődik meg az, ami József Attilával történt... Tudom, élete végéig nem heverte ki a párt részéről ért sérelmeket, értékének fel nem ismerését, a vállveregető, fölényesen oktató hangot, az ostoba kritikát s végül a mellőzését az Oroszországba utazott írók kiválasztásában. Teljesen elfordult a párttól, de még magától a mozgalomtól, sőt a marxizmustól is, s nemcsak sértődöttségében, hanem mert úgy vélte, hogy nem lehet igaz az az eszme, amely ennyire tökéletlenné válik, mihelyt meg akar valósulni.”1 2 3 Déry Tibort az 1956-os forradalmat követően 9 év börtönbüntetésre ítélték - hatvankét éves korában. A börtönben írta meg a József Attila által megálmodott „szabadság szülte rend” megcsúfolásáról szóló regényét, a G. A. úr X.-bent. 1971 -ben egész életét mérlegre tevő könyvében, az ítélet nincsben így összegzi saját és egy egész nemzedék nagy csalódását: 1 Uo. 1340-1361. 2 Kortársak József Attiláról. III. 1621-1670. 3 Mozgó Világ, 1985. 4. 7-9. 87