Sárközy Péter: „Mért ne legyek tisztességes!” József Attiláról - Magyar esszék (Budapest, 2018)
"A legenda oda". József Attila-problémák a tények tükrében
ki a szegény, mindenki által megtagadott proletárköltő legendája. Már a Szép Szó 1938. évi emlékszámában megkezdődik az életmű kisajátítása és a „bűnbakkeresés”.1 A radikális polgári folyóirat körével szemben igen hamar fellép a hazai munkásmozgalom is, felfedezve a maga számára a „mozgalmi költőt”. 1942-ben József Attila budapesti újratemetése nagy munkástüntetésre ad alkalmat,1 2 1945 után pedig a kommunista párt Moszkvából visszatért vezetői az illegális párt képviselőivel egyetemben kialakítják a magyar irodalom forradalmi „fővonalát”, és Petőfi és Ady mellett József Attilát tűzik a lobogóra.3 Az új elvárásoknak megfelelően dolgozza át József Jolán testvéréről írt és 1940-ben megjelentetett életrajzát, mely 1950-ben már A város peremén címmel jelenik meg.4 Csak az ötvenes évek második felében kezdődik el egy árnyaltabb József Attila-kép kirajzolódása, de ez igen lassan halad előre. A Szabolcsi Miklós által szerkesztett József Attila Emlékkönyvet (1957), melyben több visszaemlékezés szól a költő pártból történt kizárásáról, betiltják,5 a József Attila-kéziratok őrzője továbbra is a József Attila „özvegyeként” számon tartott Szántó Judit.6 A kultúrpolitikus Révai József halálát követően az irodalomtudós Szabolcsi Miklós lesz a József Attila-kutatások és -kiadások meghatározója. Munkássága eredményeképp kisebb tanulmányok mellett eddig három kötetben dolgozta fel József Attila életművét. 1963-ban jelent meg a Fiatal életek indulója, mely József Attila gyerekkorával és pályakezdésével foglalkozik, 1977-ben az Erik a fény, mely az 1923-1927 közötti éveket elemzi, míg 1992-ben a „Kemény a menny”, mely 1930 őszéig kíséri nyomon a költő életét és munkásságát. Mivel a legösszetettebb korszak tudományos feltárása máig nem fejeződött be, a hatvanas-hetvenes években egyre inkább felélednek a József Attila párttagsága és betegsége körüli viták, újabb és újabb értelmezések születnek, nemegyszer még Szabolcsi Miklósnak is szemére vetik, ha el mer térni az általa is felépített, általánosan elfogadott József Attila-képtől.7 József Attila életműve esetében az elmúlt évtizedek magyar kultúrpolitikája és irodalomtörténet-írása számára nem annyira költészetének újdonsága, eredetisége, egyetemessége volt a fontos, hanem az életrajz és az életmű politikai aktualizálása, így Szabolcsi Miklós a költő gyermekkorával foglalko1 Szőke György: JózsefA itila, ár. Bűnbak Róbert és a stigma. Kortárs, 1983. 1166-1168. 2 Kortársak József Attiláról. III. 1579-1671. 3 Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Budapest, Kossuth. 1968. - József Attila. Budapest, Kossuth, 1974. - Horváth Márton: Lobogónk Petőfi. Budapest, Szikra, 1950. - József Attila - Lukács György és Horváth Márton előadásai. Budapest, 1946. 4 József Jolán: József Attila élete. Budapest, Cserépfalvi, 1940., 1941., 1989. 5 Szabolcsi Miklós: Sokszorosított melléklet azárt terjesztésben megjelent Emlékkönyv olvasói számára. E. n. - A József Attila Emlékkönyvről. Kritika, 1986. 11.6. 6 József Attila 1905-1937. Szerk.: Révai József és Szántó Judit. Budapest, PIM-Helikon, 1958. 7 Szabolcsi Miklós: Változó világ-szocialista irodalom. Budapest, Magvető, 1973. 87-102. 9