Sebestyén Ilona (szerk.): Leltárhiány. In memoriam Domokos Mátyás - In memoriam (Budapest, 2009)

A pályatárs szemével - Rabszolga-óriás - Versekről, költőkkel (1982)

Makai Emil sírjához is. Eta szinte jobb állapotban van, mint leg­utóbb! A koszorúzáskor bőven látni már szegedieket is. (Annus Jóska, Ilia, Vörös, Olasz, Polner, Katona Judit.) Az ifjak gitárzenére való nyögdécselése nem hat meg bennünket, persze Tarr I. szobra sem, amivel egy percre szembe kell néznünk. Ilia, az emlékülés házigazdája bevallja, hogy Makó komolyabban veszi az ilyen alkalmakat, mint Szeged. Bevezetőmben most is megemlékezem Makó József Attia életé­ben való különleges jelentőségéről. Még arról is, hogy a 45 utáni József Attila Társaság tovább folytatta a fiatal költők pártfogását, összegyűjtötte Lator kötetének kiadási költségét. A kötet nem jelent meg, de az országos költészetnapi estet itt, ő fogja bemutatni hol­nap. Kicsit féltem, hogy szövegem unalmas lesz, de sikerül meg­­győződötten elmondani. Matyi az Illyés-József Attila kapcsolatról, az első és utolsó találkozást tárja föl. Ott, ahol a „magam fölé emeltem” mozzanatot említi, elérzékenyül a hangja. Szigeti Lajos figyelemkeltő dolgokat mond J. A. csendértelme­zéséről. A Tanácselnöknő szobájában fogadnak, itatnak még bennünket, közben egyetlenegy Búzás nevű embert mutatnak, aki József Attila iskolatársa volt. Eta ajándékokat kap. Ahogy a szobor előtt, itt is szól pár szót. Ahhoz képest, milyen messze van már tőle a közös testvériség, megindultsága őszintének hat. A Nem én kiáltok fak­szimile kötetet dedikáltatom vele. Fáradtságom a kupica konyak után jön ki igazán. Vágyom a ja­vasolt vacsorára. Halászcsárdában filézett rántott pontyot eszem. Az esti J. A.-tv-műsort Laci otthonukban szeretné bemutatni, de Matyi kézzel-lábbal kapálózik ellene, a Junoszty készülékbe még a villám is belecsapott, inkább jön ő is a diákszállóba, ahol az én szo­bám lesz éjszakára. De addig még sétálunk a Hollós Kornélia utcában. Eleinte ott laktak. Olyan konkrét részletezéssel idéz egy-egy motívumot, ahogy én szoktam. Mutatja volt házuk udvarát, ahol a fenyők helyén egy­kor cseresznyefák voltak, s ő az ágakon üldögélve kihallgatta, egy 101

Next