Szörényi László: A mindenkit eltöltő balgaság dicsérete. Tárcák és tanulmányok - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Sokszorosító
Ebből is idéznék: Közben forog-forog a kikötő A nagy túlsó part a végső - és aztán erre a rímre rácsap két versszak múlva egy Arany-idézet végső sora: Vár a nyugalom a végső. Arany ezt írja osztálytársa, R. A. halálán írott versének első szakaszában: Kevés itt fenn az ismerős: Oh, menyivel több föld alatt! Két roller Nem olyan rollerekre gondolok, mint amilyenekkel ma szoktak alanyinak kísérleteket tenni az elgázolásomra, fapofával röhögve azon, hogy ni, a vénember utolsó pillanatban csak elugrott. Nem, ezek régi rollerek. Két kisfiú áll egy fényképen, valahol a Gellérthegy Dunára lejtő oldalán, alattuk még törmelékhalmok, az új Erzsébet híd még nincs. A túloldalon látni a Mahart egykori székházát, meg a VITUKI-t (vagyis a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet), meg egy régi 2-es villamost. A két, tíz év körüli kisfiún ócska, felnőtteknek való csizma, és apjuk maradék nadrágjából szabott bricsesz. Az egyik lenéz - mély gondolatokba merülve - a Dunára, elég jól van fésülve, csak egy kis kakastaréj ágaskodik hátul. Úgy látszik, Csepel gyártmányú, viszonylag menő rollerja van. (A hátsó kerékhez talán még lábfék is csatlakozik, ezt azonban eltakarja a másik kisfiú.) A másiknak bezzeg deszkából eszkábált rollerje van, égnek áll a haja, tágra nyílik a szeme, Szent Gellért irányába mereszti, és sikolyra nyílik szája. 10