Szörényi László: Arany János évében. Tárcák és tanulmányok - Magyar esszék (Budapest, 2017)

Sorokszorító

III. Mohamed reálpolitikus volt. Akárcsak II. Mohamed, aki a költeményben azzal dicsekszik, hogy szerencsére ő nem hisz sem­milyen istenben, viszont a velenceiektől szép pénzen bérbe vette Gentile Bellinit, hogy fessen róla méltó arcképet. (Annak idején már II. Pius pápa is panaszkodott a bíborosok előtt, hogy a törökellenes hadjáratra összegyűjtött pénzének egy részét a francia király ellopta, és hadat indított a keresztény szicíliaiak ellen.) Bellini képét érdemes tanulmányozni, Londonban van, az interne­ten bárki megkeresheti, akárcsak a T-34-est. „Hazát és népet álmodánk...” Nemigen értek a popzenéhez, a sportindulókhoz sem. így már hozzá nem értésem okán sem vennék részt az úton-útfélen hirdetett pályá­zaton, hogy tudniillik írjak emlékdalt az 1956-os hősök emlékére. Persze akkor se nagyon írnék, ha szakmailag felkészültebb lennék slágergyártásból, mint Fényes Szabolcs, és olyan középcsatár-múzsa ihletne, mint Puskás. Nyilván az a baj, hogy már éltem akkor, amikor ezek a hősök - mit sem sejtve arról, hogy egyszer, hatvan év múlva még slágert is írhatnak róluk - még éltek, sőt reméltek. Róluk kizá­rólag az Egmont-nyitány jut eszembe, ha meg versre van szükségem, hogy felidézzem emléküket, Kannás Alajos (1926-1999) Kormos kövek című poémája jut eszembe (alcíme: Az Ismeretlen Nemzedék­nek: a holtaknak, s az élőknek). így szól a tizedik versszak: Jó volt egymás szemébe nézni s hazugság nélkül kezdeni jó volt az ésszel is remélni s nem rejteni az emberi arcot mint bűnt vagy férges rongyot jó volt köszönni jó-napot hinni hogy végleg összeomlott 35

Next