Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
aztán - a reformkormány mellett vagy ellene - »könnyű a jelen pillanatban a választás.« Hát bizony nincs - fűzi hozzá gúnnyal a költő -, mert már volt. Nyílt választás volt.” A rivalizálás és az elvi ellentét távolító hatása személyes érintkezésükön is lemérhető. A két szembekerült jó barátot 1935 augusztusának végén megint összehozta a sors: „meghívást kaptam, hogy menjek le Hódmezővásárhely tanyavidékére, ahol több pesti íróval együtt közóhajra tanulmányozzuk át a jelenleg áldástalan tanyarendszert” - írja egyik cikkében Sértő Kálmán, majd felsorolja a tanulmányúton részt vevő írók névsorát: „Nagy Lajos, Illyés Gyula, Féja Géza, [...] Pákozdi Ferenc, Katona Jenő, József Attila, [...] utazott le velünk.” A költő neve nem véletlenül került a névsorba. Vagy együtt utazott az írókkal Vásárhelyre, vagy ott találkozott velük. Annak azonban, hogy a programban részt vett volna, semmi nyoma. Paku Imre szerint „a rendezőség József Attilát nem hívta meg, sem Móricz Zsigmondot. József Attila pedig akkoriban Vásárhelyen tartózkodott és amikor elmondták neki, hogy az írók mily sok jómódot és mily kevés szegénységet láttak, József Attila csak ennyit szólt: - »A proletárság a részvétlátogatások mellőzését kéri; munkát és kenyeret a szánakozó részvét helyett«”. Nagy Lajos, aki Találkozás a hódmezővásárhelyi tanyavilággal címmel leírta tapasztalatait a tanulmányúiról, aktívan részt vett a programokban. Feltűnő, hogy noha a két író, akiket évszámra reggeltől estig együtt láttak a kortársaik, ugyanabban a kisvárosban tartózkodott és feltétlenül tudott egymás ottlétéről, még sincs semmi jele annak, hogy - mint a balatoni és miskolci íróhetet - ezt a három napot egymás társaságában töltötték volna. De annak sincs jele, hogy az író, mint két éve, meglátogatta volna a költő nővérét és sógorát. A József Attilával való személyes kapcsolat meglazulását Nagy Lajos írásaiban is tetten érhetjük. Közülük elsősorban 206