Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)

Emberek, állatok

„...Én nem vagyok sem Bús-Fekete László, sem Zilahy Lajos, sem Herczeg Ferenc..., én destruktív író vagyok, az én elvtársaim és rokonaim: Wells, France, Gorkij, Barbusse. Az én írásaimat a magyar irodalmi élet összes orgánumai, ki­véve a Nyugatot és a Népszavai, kezdettől fogva mellőzik. [...] Nincs magyar író, akinek annyi írást visszaadtak volna, mint nekem...” 1927-ben két fiatal szocialista író: Kálmán József és Szir­mai Rezső Együtt címmel indított lapot. Főszerkesztőnek Nagy Lajost kérték fel. Az Együtt igyekezett helyt adni a ko­rabeli szocialista irodalom legjobbjainak, többek között Barta Lajosnak, Déry Tibornak, Illyés Gyulának, Kassák Lajosnak. Mint Nagy Lajos írta egy fennmaradt levéltöredé­kében: „lapom úgynevezett »destruktiv«. Legfőbb veszélye, hogy betiltják...’' Érdemes itt idézni Gergely Sándor egy le­velét, aki a fiatal József Attila verseit ajánlja közlésre Nagy Lajosnak, a következőképpen: „...A másik kéziratot József Attila küldte. Le kell adni az öt vers közül négyet. A negyediket ki kell hagyni, mert miat­ta becsuknák a lapot. [...] Határozott nyereség a négy vers. Proletárdalok cím alatt leadhatók. [...] Nagyon kérlek, ezt meg kell tenni, remek, primitív, keresetlen és szuggesztív dalok." [...] (E versek vé­gül is nem jelentek meg az Együtt ben, helyettük József Attila két másik verse került közlésre.) [...] Magyar Nemzet, 1985. november 2. 121

Next