Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
Emberek, állatok
nó”, és Nagy Lajosról hol azt mondták, hogy „naturalista”, hol meg azt, hogy „kommunista”. Azt akkor még nem tudtam, hogy a „kommunista” szó nem éppen dicsérő jelző, s elhallgattam Nagy Lajossal, de szívem az övé maradt, mert a nevét Osváttól hallottam, aki mégiscsak szerkesztő, és aki engem „uram”-nak szólított. Kerestem tehát mindenütt az alkalmat, hogy olvashassam müveit, s így olvastam kedvéért az unalmas Századunkat is, ámuló ujjongással követve rovatát, melyben kipellengérezte a napisajtó butaságait, hazugságait, stilisztikai bárgyúságait. (Sajnos, ma is az ő igényes szemével olvasok újságot, s olykor tanítványi hűségem arra ösztönözne, hogy nyissak egy ilyen újságokban tallózó rovatot...) Nem sok dicséretet hallottam később Nagy Lajosról. De arra emlékszem, hogy egyszer Schöpf]in Aladár megdicsérte, s arra is, hogy József Attila a Szép Szó egyik szerkesztőségi délutánján valakinek azzal adta vissza a kéziratát, hogy „olvassa Nagy Lajos novelláit, tőle tanulhat”. A szerkesztőségi délután a Piarista utcai Kristben fejeződött be, s ott elmondtam József Attilának, hogy én is nagyra becsülöm Nagy Lajost, minden sorát olvastam. József Attila maga elé nézett, s azzal a furcsa kis kötekedő mosollyal - kik ismerték, ismerik ezt a mosolyát -, melyről nem lehetett tudni, hogy tréfát, kedvességet vagy hirtelen kirobbanó indulatot leplez-e, azt kérdezte: „Hát a verseit olvastad-e?” Bevallottam, hogy nem. Boldogan felnevetett, lehordott, fennhéjázó dicsekvőnek, felületes filológusnak, tudatlan könyvtárosnak nevezett. Mikor már egy csepp keresztvíz sem maradt rajtam, akkor édesen kacagva azt mondta: „én se sokat ismerek, de azok roszszak”. Később nagy elismeréssel emlegette Nagy Lajosnak A nagy énekes című elbeszélését, azt mondta róla, hogy abban mondta el Nagy Lajos a művészet tragédiáját: „kispolgárok között élünk, s azoknak már a rendkívüli képesség is ellenszenves, érted, maga a képesség, természetellenesnek tart-141