Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)

A lázadó ember

Nagy Lajos az egyetlen a „beérkezett” kispolgári írók között, aki pályája kezdetétől (Proletárokfiai, 1912) mindmáig a leg­élesebb tagadója a polgári társadalomnak. Nagy Lajos egyike a legkiválóbb magyar íróknak (pl. Lecke című novellásköte­­te) és a proletariátussal rokonszenvező író, aki azonban az utat a proletárirodalom felé nem tudta megtalálni. Bár látja a kizsákmányolás formáit, de passzív lázadó marad.”1 2 A név­sor azért meglepő, mert szinte mindenki szerepel benne, aki az 1934-es utazással valamilyen módon kapcsolatba került: itt van Illyés Gyula, aki kiutazott, és itt van József Attila, aki nem utazhatott, itt van Nagy Lajos, és itt van Kodolányi Já­nos, aki visszatérése után valósággal kikönyörgi Nagy Lajos­tól - Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt szerkesztett lapja, a Szabadság számára - az útirajz kéziratát, és végül szerepel a hírhedt platformtervezetben maga Bajcsy-Zsilinszky is, ilye­­ténképp: „Az »intranzigens« fasiszta irodalomnak nagy része Zsilinszky Endre (Előőrs) körül csoportosuló irodalmá­rai...”' A kör ezzel bezárul: Nagy Lajost a moszkvai magyar proletárírók kiszemelték, az írószövetségi mérsékeltek meg­hívták, a totalitárius állam költségén utaztatták, az utazásról írott útirajzát Kodolányi János tőle kikönyörögte, Bajcsy- Zsilinszky Endre közölte és végül József Attila és kommunis­ta barátai a közlést Nagy Lajossal letiItatták, a kéziratot el­égették. Mert Nagy Lajos visszatérése ezzel ért véget: „...Kér­­ve-kértiik, tiltsa le az útleírás közlését - emlékezik vissza az esetre Lázár Vilmos -, mert az akkori magyar sajtóban, ki­váltképp az ő tollából igen-igen káros. [...] A Nagyatádi Szabó utca (ma Kertész utca) 50. számú házban lévő laká­somban elégettük a kéziratot.’” [...] 1 L. József Attila Összes müvei. III. köt. Bp., Akadémia, 1958. 443. o. 2 L. József Attila Összes miivel. 111. köt. Bp., Akadémia, 1958. 443. o. ’ Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból. Bp., Kossuth, 1976. 96-99. o. 180

Next