Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)

A lázadó ember

Odakünn lengedez az a jó zej'ir Idebenn rossz verset József ír. ” Ez már sok volt! Verseire Attila nagyon érzékeny volt és a tréfa miatt duzzogott pár napig, de azután maga is jót neve­tett. És egymással való incselkedésüket mindvégig folytat­ták... Itt jut eszembe az a népdal is, melyet Nagy Lajos alkalma­zott Attilára: Ha bemegyek, ha bemegyek a Japán-i csárdába, Cifranyelű töltőtollam vágom az Attilába, Aki legény, az vegye ki, Hogyha legény, megteheti, Még az éjjel a nevemet költővérrel írom ki! Ezen már József Attila is nagyot nevetett. Az incselkedésnek a gödi kirándulások is tág teret nyújtot­tak. Ezeket a kirándulásokat még a 100% mozgalom, a kom­munista párt e fedőmozgalma a 20-as évek második felében szervezte meg. Akinek némi pénze volt, vonaton igyekezett a Munkás Testedző Egyesület és a Természetbarátok Turista Egyesülete kommunista ellenzékének a Duna-parti, természe­tes strandjára. Mi, akik egymás közelében laktunk: Nagy Lajos, József Attila, Gergely Sándor, Schönstein Sándor és én, előzetesen találkoztunk, és ugyanazon vasúti kocsiba szálltunk be. Utazás közben Nagy Lajos, az egykori apostagi parasztgyerek kimutatott az ablakon: „Milyen gabonafajta nő ott?” - kérdezte. Vagy az állomástól a Duna-part felé menet: „milyen fa ez?” Legtöbbször engem kérdezett, akiben afféle szobatudóst gyanított. És mennyire örült, ha válaszom téves volt. Ellenben Attilával nem ment sokra. O szintén falun 185

Next