Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
[...] Na, unom, undorodom a dologtól, ereszkedjünk le a »legpitiánerebb« módszerhez: hátul egy ablakban ül két fiatal író; látom, hogy söröznek, biztos, hogy van valami pénzük, persze kivételesen és véletlenül, talán örököltek. Odasétálok hozzájuk. Leültetnek, kissé spiccesek. Az egyik egy harmincéves kezdő, a másik József Attila, tehetséges, fiatal költő. [...] József Attilának, aki különben Bécsben egyetemi hallgató s újságárulásból él, van valami pénze. Felajánl a hirtelen rendezendők céljára 20 ezret. Elfogadom, visszaadás: csütörtökön, Abbáziában, neki nem fontos, nekem igen. Sajnos, kell velük sört inni. Ámbár nem baj, mert már éhes vagyok s éhség ellen sört inni - jobb, mint semmi.” (Megjegyezzük, hogy Nagy Lajos cikkének újraközlője, Zsadányi Oszkár szerint a 20 000 koronáért akkor a New York kávéházban két fekete volt kapható, borravaló nélkül.) Nem sokkal később, talán épp a „kölcsön” visszafizetésének napján, augusztus 26-án, a Nem én kiáltok című kötetbe írott dedikációjában a költő is hírt adott találkozásáról az íróval: „Nagy Lajosnak barátsággal, mert ha tiltakozna is ellene, együtt haladunk és egymás civódásai nélkül (nem emberhez, hanem) az ember fejlődéséhez szükséges állapotokat elérni nem tudnók: fogadjon el vagy tagadjon meg: ő az enyém és én az övé kell legyek.” A Nagy Lajos cikkében leírt mindennapi találkozás hátterében nem kell komolyabb, szellemi kapcsolatot keresnünk, viszonyuk aligha volt több felületes, formális kávéházi ismeretségnél. Egy-két dologra mégis tanácsos odafigyelnünk. Nagy Lajos szavaiból kiviláglik, hogy a fiatalokkal való ismeretsége valamivel korábbi keletű. Mivel József Attiláról tudjuk, hogy nemrég érkezett vissza hatvani nyaralásából, oda pedig egyenesen Bécsből utazott, Nagy Lajossal való megismerkedésének időpontját 1925 őszénél, József Attila bécsi tartózkodásának kezdeténél jóval korábbra kell helyez-192