Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
nünk. Figyelemre méltó továbbá, hogy az író különbséget tesz a két pályakezdő között. Csak József Attilát nevezi néven. Társát lekicsinylőén „harmincéves kezdőnek” titulálja. Nyomósítja ezt a megkülönböztetést a költő neve mellett díszelgő „tehetséges” jelző. Az író tehát felfigyelt József Attila költői teljesítményére, némi érdeklődés ébredt benne iránta. Éppily fontos azonban az idézett rövid szövegrészletben a generációs távolságtartás háromszori jelzése. Nagy Lajos 1883-ban született, abban az évben, amelyben József Attila első mestere: Juhász Gyula, azaz egyidős volt a Nyugat első nemzedékének tagjaival. A pályája derekát elért író és a fiatal költő között ekkor még aligha alakult ki a generációs különbséget áthidaló intenzív szellemi kapcsolat. Ezt a feltételezést József Attila dedikációjának szemügyre vétele is megerősíti. Az ajánlás - mint Szabolcsi Miklós írja - „rendkívül jellemző”, nemcsak a költőre, hanem az idősebb íróhoz fűződő viszonyára nézve is. Az „egymás civódásai” kifejezés és Ady Küldöm a frigy-ládát című versének soraira történt utalás: „tagadjatok meg, mégis-mégis én a tiétek vagyok” közöttük lezajlott vitákra enged következtetni. De benne rejlik a költő szavaiban a dispután túlnéző ragaszkodás, társkeresés szándéka is. Több tehát a dedikáció udvariasdicsekvő bemutatkozásnál, de még nem több egy közelebbről csak most megismert, becsült, lehetséges jövőbeli szövetséges felé történő tapogatózásnál. József Attila a dedikáció születését és Nagy Lajos cikkének megjelenését követő hetekben Párizsba utazott, s csak egy év múlva, 1927 őszén tért haza Budapestre. Az író érdeklődéséből és a fiatal költő puhatolózásából tehát baráti kapcsolat 1927 utolsó hónapjainál korábban nem bontakozhatott ki. A kapcsolat újrafelvételének jeleként tarthatjuk számon, hogy a költő két verse, a József Attila című és a Nemzett József Áron című, 1928 tavaszán a Nagy Lajos szerkesztette 193