Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
és Nagy Lajos melletti kiállása szinte elválaszthatatlanul öszszefügg bennük: „Ez éppen a Magyarországról szóló fejezet tájékozatlanságából tűnik ki. Nagy Lajost meg sem említik, egy csomó erdélyiről és felvidékiről egyáltalában nem vesznek tudomást, engem megtesznek fasisztának, Gergelyről azt állítják, »a legfejlettebb«.” A költő belevonta barátját bizonyos, felelősséggel és kockázattal járó politikai akciókba. Egyik megfogalmazója volt a Sallai Imre és Fürst Sándor statáriális kivégzése ellen tiltakozó Halálbüntetés elleni röpirat szövegének, amiért a bíróság elé állították. A „röpiraton - írja Tarján Tamás - is ott találjuk Nagy Lajos aláírását, méghozzá József Attila gyűjtőívén”. József Attila Nagy Lajos iránti elismeréssorozatának szép záróakkordja a Hódmezővásárhelyről 1934. április 16-i keltezéssel az írónak küldött, valóban egyik legmaradandóbb művével foglalkozó levél: „Drága Lajos, kölcsönkaptam a Kiskunhalmot., egy szuszra olvastam végig. Remekmű ez, barátom! [...]' Nagy Lajos írásaiban kevesebb József Attilával kapcsolatos megnyilatkozást találunk a harmincas évek első feléből, s ez azt a benyomást keltheti, hogy az együttműködési hajlam, az odaadás heve az íróban kisebb volt fiatalabb társa iránt. A Nyugat 1933. március 16-i számában megjelent névtelen lapszemle: „A Társadalmi Szemle József Attiláról” azonban eloszlatja gyanúnkat: „Elemezzük például Külvárosi éj című versét... A költő úgy látja, hogy a szövőszékek a holdfény fonalával »szövik szövőnők omló álmait«. Hogy a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti 10-20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó!” - idézi Nagy Lajos Pákozdy Ferencnek a Külvárosi éj című kötetről a Társadalmi Szemlében megjelent recenzióját, majd malici- 1 1 A teljes levelet I a 216-217. oldalon. (A szerk.) 200