Tarján Tamás (szerk.): Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos - In memoriam (Budapest, 2001)
A lázadó ember
Vajon mi a magyarázata annak, hogy 1935-36-ban ilyennek látta, így értékelte regényében költő barátját? Ismert tény, hogy „Nagy Lajos általában nem volt valami jó véleménnyel a versírókról”. írásaiban visszatérő motívum a költészeten való gúnyolódás, de - amint erről Agárdi Danzinger Ferenc tudósít - lépten-nyomon bosszantotta ezzel József Attilát is. [...] „Ez mind csak játék” - mondhatnánk József Attilával. A regénybeli ítélet azonban komoly és igazságtalan. A szigorúság részben talán a Szabados dal „szadizmusának” szólt. Egyik utolsó beszélgetésében Zelk Zoltán így emlékezett meg erről: „a költőket, illetve egyes írásaikat, szadistáknak tartotta. Ennek bizonyítására mindig tudott kirívó sorokat. Egyszer aztán én idéztem: Lamberg szívében kés, Latour nyakán / Kötél, [...] - Petőfi is szadista volt! - ütött szomorúan az asztalra. - Öt percre kiábrándultam Petőfiből.” Érdekesen igazolja Zelk emlékezését erről a beállítottságról a Szabados dal egy másik motívumának: „Hol titkolni kell a harcot, / burzsuj bőrbe kösd be Marxot,” megfelelője Nagy Lajos 1927-es írásának, a Napirendnek ugyancsak szadizmusellenes részletében: „Szabó Dezső összegyűjtött pamfletjei zsidóbőrkötésben, novellái svábbőrkötésben, regényei tótbőrkötésben, hírlapi cikkei köpésben.” Mindez azonban még mindig nem szolgál elég magyarázattal a József Attiláról rajzolt karikatúrára. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy Nagy Lajos, noha általában kedvelte József Attila verseit, nem ismerte föl életében költői nagyságát. Az emlékezések szerint később bűnbánóan emlegette, hogy nem bánt barátjával rangjához illően, s ennek a lelkifurdalásnak írásban is hangot adott. „Szerette a nála egy emberöltővel fiatalabb József Attilát, azonban elsősorban mint derék, kedves fiút. Költészete iránt már hidegebb volt” - írja Agárdi Danzinger. „A kortárs költők közül Illyés Gyu-210