Ádám Tamás: Apám pornója (Budapest, 2010)
A felszaggatott vásznak mögött kibírhatatlan csendek vannak, állítja hat év termését és emberi szenvedéseit, bonyodalmait és/vagy komédiáját felsorakoztató új könyvében Ádám Tamás. Gyönyör és halál közelében íródtak a versek, állítja, és valóban, szinte valamennyit ugyanaz a kettősség jellemzi: a jelen tapasztalata szembesül az emlékek és vágyképek szürrealistán előtörő, egyben, vagy ezzel, már el is rajzolódott mozgásaival. Begyűjtöd / a régi érzelmeket / így kontrasztosabb / a mostani - fogalmazza meg valahol e múltban-jelenben egyszerre kutakodás lényegét a költő. Versnyelve is ehhez igazodik, gazdagodik. Hol kemény, kíméletlen és a végletekig lecsupaszított, grammatikai hiányokkal és hiányokból építkező, hol pedig érzelmeket, érzéseket mindenféle elfedés, takarás nélkül felmutató, érzéki és érzelmes. Egy hétköznapi, gyakran ironizált és egy attól elemelt versbeszéd, lírai hang keveredik tehát egyazon versen belül, s ritka természetességgel fér meg egymás mellett az (ön)reflektivitás és a distancia nélküli kifejeződés a kötet szövegeiben. Történet rajzolódik ki a ciklusok mentén, egy időben is beteljesedő élet tapasztalata üt át a sorsát (újra) megtapasztaló ember ámulatán, létcsodálkozásán, sejtetve, még nincs elveszve minden, akkor sem, ha valahol már régen el is veszett a minden, mint a valaha megvágyott egyetlen jövendő. Zalán Tibor