Báthori Csaba: Játék sötéttel I (Budapest, 2007)

Báthori Csaba esszékötete a szerző érte­kező prózájának keresztmetszetét nyújt­ja: tükrözi a szerző világirodalmi ízlésé­nek nyomait, majd később elkalauzol a kortárs magyar irodalom néhány alak­jának egy-egy művéhez. Milyen lehetett volna Hölderlin naplója az elborult évti­zedekben? Hogyan gazdagodik, bomlik ki egy-egy motívum Rilke költészetében? Ki az az Antonio Porchia? Mit gondol­hatott Joseph Roth szerelemről, szárma­zásról és száműzetésről? Báthori Csaba esszéiből megtudjuk mindezt. A kötet címe sokrétű utalás: a szerző több értelemben is a sötétség anyagával foglalkozik. Sötétben senyvedő, méltat­lanul elhanyagolt írókkal; a sötét öntu­dat démonaival; mondhatnánk: sötétben méri meg tárgyainak igazi tartalmát. És még többet is jelent: mintegy hátrányos sakk-helyzetből igyekszik megnyerni a súlyos anyaggal folytatott küzdelmet. Ta­gadhatatlan, hogy írásainak etikai csapá­sa is van. S talán ezért mutatkozik minden írása boldognak, találónak, elevennek.

Next