Báthori Csaba: Játék sötéttel II (Budapest, 2007)
Báthori Csaba esszégyűjteményének második kötete zömmel a szerző magyar költőkkel foglalkozó írásaiból ad ízelítőt. Báthori szándéka minden elemzésben szerteágazó: igyekszik érzékletesen kibontani a tárgyalt lírikus versanyagát, szeretné feltárni a művek olykor homályos vonatkozásait, s közben nem feledkezik meg a művészi formálás fontos kérdéseiről sem. Báthori esszéinek közös vonása, hogy mindig mérvadónak tartja a tárgyalt szerző szándékait, s megpróbálja belülről megvilágítani a szövegeket. Hangja inkább megengedő, mintsem fölényes, inkább tárgyilagos, mintsem elragadtatott, inkább visszafogott, mintsem magabiztos. A kötetet kiegészítik a szerző olyan szövegei, amelyek a gyász pillanatában keletkeztek. S végül olvashatjuk azt a néhány interjút, amelyben Báthori a líra kardinális kérdéseihez szól hozzá. Báthori Csaba esszéit haszonnal olvashatja mindenki, aki kedveli a mélyebb merítést az értekező irodalomban. Mert elmondhatjuk: ez a próza nemcsak üres szavak dallamát visszhangozza.