Báthori Csaba: Jel a semmiről (Budapest, 2009)
Báthori Csaba új verseiben ősi és kimeríthetetlen témák bukkannak fel változatos formákban és ma már szokatlan gazdagságban. Úgy tűnik, mintha ez az irodalom arra törekedne, hogy visszaszerezze a költői öntudat elsorvadt alapjait, idők mélyére süllyedt tartalékait és rejtett forrásait. A költő azzal ragadja meg az olvasót, amit maga is megfogott; abba avatja be, amiben ő is ritkán részesül; úgy vezeti a szabadba, hogy ő maga nekivág a labirintusnak. Hasonló eredményekről ad hírt - a borítón - Csehi Péter grafikája.