Bognár Antal (szerk.): Cédrus-kvintett. Záró pályázati válogatás, 2007-es kör - Káva Téka 31. (Budapest, 2009)
2009-01-02
Papp Laura Boszkonyás Mári A lány nem volt túl szép. Járás közben kissé meghajtotta a hátát, és sötét ruhákat hordott. A faluban csak úgy emlegették, a „Boszkonyás Mári”. Az anyja halála után elszegődött a közeli birtokra cselédnek, de hamarosan visszatért a szolgálatból, mert, úgy mondták, minden jószág kiadta a lelkét a keze alatt. Hát elzavarták. Attól fogva féltek tőle a faluban. Azt mondogatták, kitanulta a boszorkánymesterséget, s a szemével üti agyon az állatot, ha éppen rossz napja van. Aratás után volt, hogy egy esküvőn Mári megpillantotta Gyurkát. A kocsmáros idősebbik fia Katinkát táncoltatta, és olyan szerelmesek voltak, hogy egész este senkit sem láttak, csak egymást. Mári valahogy melléjük kerevedett, és lekapott egy hajszálat a Gyurka ingéről. Gyurka hamarosan megbetegedett, még a szép Katinkát sem engedte magához. Mikor felépült, mindjárt felbontotta a jegyességét, és elment Márihoz, hogy megkérje. Hat héttel később Mári elkészült a menyasszonyi ruhájával, és egy őszi szombat délutánon Gyurka karján átlépte a templom küszöbét. A kézfogóra senki nem jött el. Gyurka arra gondolt, hogy igen silány lett idén a termés, jó, ha a saját jószágnak futja. A cirok meg egyenest siralmas. Mondogatták is a faluban: „Elvitték a termést a boszorkányok. Köll biz' a söprübe, köll." És közben nézte a Mári kipirult arcát, és fájt a feje. Valami gyűrűféle is került a menyasszony ujjára, de azt még a Katinkának tartogatta, s most ím, itt van ezzel a lánnyal, akit nem is ismer, s elveszi feleségül. Megbolondult a világ, de én vagyok mind között a legbolondabb, gondolta Gyurka, miután a papnak sikerült végre kihúzni belőle egy halvány „igen“-t. Akkor aztán el volt boronálva. Ásó, kapa, nagyharang, vihette a Márit, mint férj a hites feleségét. Hogy mit fognak ehhez szólni a cimborák ... De Gyurka ezt előbb megtudta, mint szerette volna. Mert ahogy kilépett a templomból, ott volt az egész falu a domb aljában, és kiáltoztak, átkozták őket, de főként a Márit, s az ő cimborái voltak a leghangosabbak. Aztán jött a Katinka kishúga sírva, hogy szaladjon gyorsan az egész falu, de legalábbis minden úszni tudó ember a folyóhoz, mert a Katinka a folyóba dobta magát, mikor meghúzták a lakodalmas harangot. A fiatalok elszaladtak a folyóhoz, de sokan maradtak, s nem mozdultak a templom elől. Nézték a furcsa párost. A jóképű, gazdag legényt és a csúnya, púpos lányt, aki életében ezen az egy napon tudott fehér ruhát húzni, mert amúgy mindig feketében járt. El is indult a pár a falu széléhez, ahol a Mári lakott, de akkor a másik végből jött a kiáltás, hogy a Katinkát megölte a szerelmi bánat, semmi úszni tudó ember ki nem húzza többé a folyóból, s úgy illenék, hogy a Gyurka is utána vesse magát. De ha magát nem is, a Márit mindenképpen. És akármennyire is tartottak a Mári haragjától, akinek kutyája volt, mind ráengedte a menyasszonyra, hogy fojtsa meg, s az ablakokból az asszonyok tehéntrágyával dobálták őket, az emberek meg fogták a vellát, azzal eredtek a pár nyomába. Gyurka szeretett volna megállni, de a Mári erősen szorította a kezét, és úgy szaladt, mintha repülne, hát muszáj volt menni. A következő falu határáig